Boldogságóra Program

2023. március
Apró örömök

Hétfőn a Boldogság Világnapjára, már az előző hét csütörtökén figyelemfelhívásként a szobánk elé kitettük a táblára, hogy „Már csak négy nap!”, pénteken: „Már csak három nap!!” Persze sokan kérdezték mit jelent, de nem árultuk el. Hétfőn már ez állt a táblán: „Ma van a Boldogság Világnapja! Egy kis jókedvért gyere be hozzánk, várunk SZERETETTEL! Tulipán csoport.”Az aulába elszórtunk piros szívecskéket, amik mutatták az utat, merre kell menni. Aki bejött hozzánk, öleléssel, cukorkával, virággal fogadtuk, és mindenki kapott egy kis kártyát, amin Boldogságórás logó, és „Jobb Veled a világ!” felirat volt. Közben vidám zene szólt a szobában. Boldog Dórit is elővettük, megölelgettük, a polcról figyelte az eseményeket. Így adtuk tovább másoknak a szeretetünket, és hívtuk fel a figyelmet a világnapra, és annak fontosságára. Halacskákat, és teknősöket díszítettünk szivárványos színekkel, kicsit már a Víz világnapra hangolódva. Annyira színes halak születtek, hogy öröm volt nézni. Rövidre sikerült a délelőttünk, mert csoport fényképezés volt, így arra készültünk.
Kedd az Erdők Világnapja is egyben, így adva volt, hogy a kezünkből fákat készítettünk, és festettünk. Közben nagyon sokat beszéltünk az erdőkről, fákról, ott élő állatokról. Eljátszottuk, hogy ha fák, és állatok lennénk, akkor hogyan viselkednénk, hol laknánk, hova bújnánk. Dóri is velünk játszott, és beszélgetett. A gyerekektől azt kérdezte, milyen apró örömök érték ma őket. Nagyon helyes válaszokat adtak, a vendég, a fog kiesés, a kutyasimogatás, a nagymamázás is benne voltak. Arról beszélgettünk, hogyan lehet észre venni az apró dolgokat, és hogyan lehet mindenben a jót meglátni. Az erdőről szőttem nekik mesét, igaz cselekedetekből merítve a történetet, hogy ők lesznek azok, akikre számít a világ, legyenek nagyon okosak, ügyesek, és védjék a természetet. Énekléssel zártuk a mai foglalkozást.
Szerdán a Víz Világnapja miatt kékbe öltözött egy kisgyerek kivételével mindenki. Hoztak könyveket, vízi plüss állatokat. Be is rendeztünk egy tavacskát a földön. Persze három kis élő teknős várta már őket reggel, együtt tettük nagyobb lavorba, és öntöttük fel vízzel. Kis virágos kertet lehetett ragasztani, amíg gyülekeztünk. A reggeli után beindult a vizezés, ügyességi vizes asztal, amit elég nehezen tudtak összetenni, de mikor sikerült, akkor önteni, lapátolni lehetett a vizet, ami csőrendszereken keresztül kis lapátos kerekeket forgatott. A nagy kádba vizet engedtünk, konzervtetőből készült kishajókat tettünk, fújtuk, irányítottuk. Különböző dolgokat, mint narancs, pohár, ceruza, játékok, raktunk a vizbe, kíváncsian figyeltük mi süllyed, mi nem. Megszíneztük a vizet kék ételfestékkel, kis műanyag üvegbe pötyi játékot szemezgettek, felöntöttük vízzel és kis hordozható akváriumot készítettünk. Pakolás után földgömb labdával beindítottuk a beszélgetést a vízről, utána pedig arról, hogy milyen apró örömök érték őket ma. Volt egy cuki válasz: „az, hogy ma volt óvoda!” A mai meglepi pedig a Búzavirág csoportosok fellépése volt. Ők kiscsoportosok, kis apróságok, nagyon tetszettek a gyerekeknek, nagy tapsot kaptak.
Csütörtökön ajándékot készítettünk a tanító néniknek a következő heti látogatáshoz, virágokat, zsugorfóliából. Reggeli után egy kicsivel pedig elmentünk a könyvtárba, ahol megtekintettük a Beporzók Napja Kiállítást, melyen a mi kiállított alkotásunk is szerepelt. Volt aki testvére, illetve régi csoport társaik produktumát is felfedezték. Nagyon színvonalas munkákat láttunk, jócskán bővült az ismeret a beporzókról. Mivel volt még időnk a visszainduláshoz, elsétáltunk a közeli baromfiudvarhoz, ahol többféle tyúkot, kakast, libát láthattak, teljesen közelről. A hazafelé vezető úton a virágzó fák alatt haladva mesebeli „Virág-alagútakon” lépkedtünk tova.
Pénteken nagyon szép tavaszi idő köszöntött ránk, így el is indultunk hamar a csömöri tóhoz, ami nincs nagyon messze az ovitól, de azért 4,6 kilométert (plusz a tó körüli séta) tettünk meg sétálva, ami szép teljesítmény egy óvodástól. Mielőtt útra keltünk, még kitettük az apró örömök jelét, a napocskát a lépcsőfokra. Az utat keresztezte a csömöri patak, a hídról megnéztük, még a csobogását is meghallgattuk. A tó mellett találkoztunk vadkacsákkal, teknősökkel, akik napoztak, és kutyákkal, kecskékkel, akik szépen éltek együtt egy udvarban a tó közrelében. A tó közepén kis sziget alakult ki, amin vadkacsák, és egy szürkegém is napozott. A tónál persze egy szuper játszótér is volt, ahol ‘pihentek’ egyet a gyerekek. Ilyen jól még talán nem esett a víz, meg a kifli, mint akkor. Hazafelé még énekelni is volt kedvük. Örülni mindennek lehet!!

Képek