Boldogságóra Program

2. hónap: optimizmus
A gyerekeinknek az optimizmus fogalma sem volt már ismeretlen, de azért felelevenítettük, hogy mi is a különbség egy pesszimista és egy optimista ember gondolkodása között.
Aztán rátértünk arra, hogy vegyük észre azt is, hogy az optimista gondolkodás vajon akkor is jellemző-e ránk, ha saját magunkat vesszük górcső alá: hogyan beszélünk saját magunkkal, amikor elrontunk valamit, amikor nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk?
(képek)
Végül pedig szabadon választott kiscsoportokban kisvideót készítettek arról, hogy az ő életükben mikor és hogyan merülnek fel bizonyos problémák és azt hogyan is tudják megoldani optimista szemlélettel. Most egy picit a magyarral is kombináltuk, mert arra kértem őket, hogy ahol lehet és illik a szövegkörnyezetbe, alkalmazhatnak magyar szólásokat és közmondásokat is. A minimalista stílustól a profi kivitelezésig készültek kisfilmek, amelyeket nagy élvezettel néztek végig. Ezek a kisfilmek alaptémaként szolgáltak további beszélgetőköreinkhez.
Jó volt megtapasztalni, milyen lázba hozta őket a kisvideók készítésének lehetősége, többen még az őszi szünetben is „forgattak”, napokig ezt beszélték, tervezték, próbálták az udvari szünetekben is.
Teljesen ráhangolódtak, olyannyira, hogy minden apró kis dologban meglátták a jót, íme erre egy személyes példa:
Amikor egyik szünetben többedjére kellett felmennem az iskolai emeletre és ennek egy sóhaj kíséretében hangot is adtam, egy fiúcska rám nézett, és mosolyogva mondta: „Tudod Éva néni, csak optimistán. Úgyis mindig azt mondod, itt az ideje újra elkezdened többet mozogni. A lépcsőzés jó kezdet!” Hiába, na, az én tanítványom. 😊És milyen igaza volt! 😊