Boldogságóra Program

Március 15. napjához közeledve mi más címet választhattunk volna az örömök élvezetéhez, mint „Örülök, hogy magyar vagyok”. S ez így is van. Büszkék vagyunk a magyarságunkra, Magyarországra, a nagy elődökre, a hőseinkre, akik életükkel és halálukkal példát állítottak elénk. Megbecsüljük őket, és hálásak vagyunk mindazért, amit tettek. Szeretjük a történelmet.
Feri bácsival már rajzórán elkezdték a gyerekek az 1848-49-re vonatkozó rajzokat, azután folytattuk magyarórán is. Kiegészítettük a téma szerint némi apró-cseprő örömmel is, de lévén március 13-a, és mindenki a koronavírus bűvöletében a lehető legnagyobb bizonytalanságban hallgatta az iskolarádión át az 5. osztályos tanulók műsorát, miközben sejtettük, hogy aznap vagyunk utoljára az iskolában, mert március 16-án már üres tantermet hagytunk magunk után… szóval az örömök élvezetét elnyomta a koronavírus. A gyerekek szó nélkül mosták kezeiket igen sűrűn, komolyan vettük a világméretű járványt.
Az apró örömöknél legtöbben a családi békét és nyugalmat tartották fontosnak, ez is mutatja, hogy sok gyermeknek irigylésre méltó szülei vannak. Ez nekünk pedagógusoknak is örömöt jelent, nem is aprót.

Képek