Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témakörét dolgoztuk fel. Csoportunk harmadik éve alkot egy kis közösséget, ahol mindig is fontos volt nekünk, pedagógusoknak is a baráti kapcsolatok támogatása. Kezdetektől fogva figyelemmel kísértük a bontakozó baráti megnyilvánulásokat, és ezeket a saját eszközeinkkel támogattuk. Például mindig megengedjük, hogy egymás mellett üljenek étkezések közben, vagy aludjanak a délutáni pihenés során. Mára kirajzolódott, hogy kik azok a gyerekek, akik keresik egymás társaságát. Ők szinte mindig együtt játszanak, együtt tevékenykednek a kezdeményezések során. Természetesen, mint minden kapcsolatban előfordulnak konfliktusok. Ezeket többnyire a gyerekek oldják meg. Ebben az életkorban gyakori a panaszkodás, árulkodás egymásra. Ilyenkor, ha kell, segítünk. Ötleteket adunk nekik mi lehet a megoldás a konfliktusok feloldására. Csak akkor avatkozunk be, ha végképp nem tudják önállóan megoldani a felmerülő problémát. Egyre többször tapasztaljuk, hogy képesek egymástól bocsánatot kérni. A kibékülés után ott folytatják a játékot, ahol abbahagyták.
Az érzelemvadászat mondás nélkül is jól megy. Nagyon gyorsan észreveszik, ha valaki bánatos, vagy rosszkedvű a csoportban. Azt is érzékelik, ha mi felnőttek vagyunk bánatosak, és rákérdeznek az érzelmeink okára. Azonnal öleléssel reagálnak. A testi érintkezés, ölelés nagyon sok kisgyereknél megoldás szokott lenni, az érzelmek megbeszélése után a feloldásra. Az egymásnak való bemutatkozást egy telefonos játékkal játszottuk. A szituációs játék jó alkalom volt arra, hogy mindenki gyakorolja a csoporttársai teljes nevét, és a saját címüket. Játszottuk a „kis barátom hogy vagy” című játékot is. Itt is az érzelmeket kellett felismerniük saját magukban. Természetesen kellett segíteni nekik, mert a kifejezéseket még sokszor keresik egy-egy érzelem megfogalmazására.
A csapatmunka megjelent a csoportban. Egyre több olyan feladatot adunk nekik, melyeket vagy párosan, vagy kisebb, nagyobb csoportban kell megvalósítaniuk. Egyre ügyesebbek a csapatjátékokban is. Testnevelés foglalkozáson két csapat versenyzett egymással. A labdát kellett a fejük felett adogatni. Az a csapat győzött, ahol a labda hamarabb visszaért az első kisgyerekhez. Öröm volt nézni, ahogy figyeltek egymásra. A veszteség feldolgozása még nehezen megy. A kudarctűrő képesség még kialakulóban van több kisgyereknél. Azt is tanítanunk kell még nekik, hogy a győzelem nem jogosít fel arra, hogy a többieket kicsúfolják.
A hónap témájához kapcsolódóan beszélgettünk a helyes viselkedési formákról is. Ehhez egy olyan játékot készítettem nekik, ahol képeket kellett elhelyezni két táblán. Az egyikre a helyes, a másikra a helytelen viselkedési formákat kellett elhelyezni. Sokat beszélgetünk arról is, hogy kinek mi az erőssége. Egyre jobban érzékelik saját magukban és másokban is. Gyakran, szinte minden ábrázoló tevékenység után megkérdezzük a gyerekektől, hogy kinek melyik munka tetszik. A szépség észrevételére próbáljuk ráirányítani figyelmüket. Ebben a hónapban több kisgyerek is részt vett egy rajzpályázaton, ahol az egyik kislány második helyezést ért el. Megtekintettük közösen a kiállítást, ahol a második helyezettünket megjutalmazták. Örömmel tapasztaltuk, hogy a többiek büszkék voltak csoporttársukra. Olyan kifejezésekkel jutalmazták, hogy nagyon ügyes voltál, nagyon szépet rajzoltál. A szépség és a kedvesség erőssége is előbukkant, melyet mi is megerősítettünk.

Képek