Boldogságóra Program

Felnőttként olykor nehéz meglátni az apró örömöket a mindennapi rohanó hétköznapokban. Viszont a gyerekekkel való „munkának” köszönhetően napi szinten felhívják a gyerekek a figyelmemet egy-egy apró csodára, örömre, és ilyenkor próbálom az ő szemüvegükön keresztül szemlélni a világot. Úgy gondolom, hogy számukra a szépet, a jót meglátni a dolgokban még lényük természetes velejárója. Tettünk sétát az ovódához közeli helyeken, ahol felfedeztünk hidakat, megbeszéltük mire is használjuk őket, miért építenek az emberek hidakat? Az emberek közötti láthatatlan, élő híd pedig nem más, mint a szeretet, aminek az a feladata, hogy összekössön minket.
A hónap folyamán párt alkotva végeztünk relaxációs gyakorlatokat, és sokat beszélgettünk arról, hogy az adott nap folyamán kinek mi okoz örömet?
Az önbizalom program keretein belül a kitartásra és a fejlődésre helyeztük a hangsúlyt. Építettünk tornyot, megpróbáltuk minél magasabbra, ami nem mindig sikerült, ám a sokadik alkalommal elkészült a hatalmas tornyunk. Igyekeztünk minél nehezebb, ám kivitelezhető testhelyzeteket felvenni, megkértem őket koncentráljanak a légzésükre, és próbáljanak minél tovább a nehéz testhelyzetben maradni. Nem voltak túl lelkesek, amikor viszonylag korán kiestek a helyzetből, ám a sokadik kör után már ügyesebben meg tudták valósítani az általam mutatott testhelyzeteket, és ez büszkeséggel töltötte el őket.

Képek