Boldogságóra Program

Március hónapban az apró örömökre fókuszáltunk az óvodás gyerekekkel. Ez nagyon jól összeegyeztethető volt az Apák napi héttel, amelynek a végét egy apás játszóházzal zártuk. Ebben a hónapban volt a Happy-hét is a víz világnapjával összefüggésben. Illetve a hónap utolsó két hetében a húsvéti készülődésbe is beleszőttük az apró örömteli pillanatokat, mint a tojáskeresés, locsolkodás, éneklés

A foglalkozás témakörében az öt érzékszerv működését figyeltük meg. Egy közös tánccal kezdődött, Bagdi Bella „Imádok élni” című dalára. Majd a gyerekek megfogalmazták a beszélgető körben a gondolataikat, hogy a tavaszi közös kiránduláson mi okozta nekik örömteli pillanatot. A felsoroltak között volt például a szendvics evés, almalé ivás, versenyfutás, hídon való átkelés, madárcsicsergés, napsütés, közös éneklés, buszozás.
Elolvastam nekik Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét.

Ezután felrajzoltunk egy gyermeket egy nagy papírlapra, így megszületett “Örömke”. Azért hogy Örömke tudja érzékelni a világot maga körül, kinyomtatott érzékszerveit (szem, nyelv, orr, fül, bőr) elhelyeztük a megfelelő helyeken. Minden gyermek kapott egy-egy képet, amelyen az érzékszerveinkkel érzékelhető dolog látszott. A képeket csoportosítani kellett ahhoz az érzékszervhez, amellyel meg tudjuk tapasztalni, például a virág illata, a napsütés melege, a tűz hője.

Nemcsak pozitív, hanem negatív képeket is választottam, és közben megbeszéltük, hogy nemcsak az örömteli dolgokat érzékeljük, hanem azokat is, amelyek nem okoznak örömet, például egy szeméttel teli játszótér vagy a gyárkémények látványa.
Ételek, italok is szerepeltek a képek között: fagyi, pizza, víz. A képek csoportosítása után bekötött szemmel folytattuk a játékot, és az érzékszerveket teszteltük.

Először a szaglást: fahéjat, szegfűszeget, különböző fűszereket, borsot, fokhagymát, valamint gyümölcsöket (banán, narancs) szagoltattam meg a gyerekekkel.

Ezután következett az ízlelés: sót, cukrot, vizet, citromlevet, különböző folyadékokat, például almalevet, ételeket kenyér, narancs, banán kóstoltattam velük, és ki kellett találniuk, mit éreznek.

Majd áttértünk a tapintásra. Bekötött szemmel, egy letakart kosárból különféle tárgyakat kellett kitapintani: játékokat, terméseket (például tobozt), valamint élelmiszereket, mint banán és szőlő. Tárgyak között szerepelt például ceruza, kisautó, egyéb hétköznapi játékok.

Végül a hallást is vizsgáltuk: hangfelvételeket játszottam le, például kulcscsörgést, autó motorhangját, madárcsicsergést, játszóházban hallható gyerekzsivajt és tapsolást.

A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy melyik érzékszerv hiánya lenne a legnehezebb számukra. A legtöbb gyermek a látást emelte ki, mint a legfontosabbat.

A tevékenység lezárása képen csoportokban rajzolták le a gyerekek egy-egy örömteli pillanatukat. A kisebbek még csak firkálás szintjén, de a nagyobbaknál megjelentek értelmezhetőbb képek, mint a közös játék a barátokkal, medencézés, szivárvány nézése, óriáskerekezés a szülőkkel.
A végén a szülők számára is látható helyre tűztük ki az elkészült munkákat.

Mindezeken kívül ebben a hónapban készült el a “ Kézzel írt pozitív üzenetek kincsesládáját” is, melybe a szülök aktív közreműködésével sok szép üzenetet “aranytallért” sikerült gyűjtenünk. A kincsesláda “deszkáit” a gyermekek festették meg, közösen ragasztottuk fel. Majd a díszítést követően az előtérben helyeztük el az aranytallérokkal együtt. A jegyzői hivatalos számolást követően a legszebb üzeneteket kiosztottuk a gyerekekkel a faluban, majd a maradék üzenetből egy plakátot készítettünk, hogy a szülők számára is elérhető legyen a végeredmény.

Képek