Boldogságóra Program

Relaxációval kezdtük a foglalkozásunkat, majd a gyerekek meghallgatták Tódi törpe varázsszemüvege mesét. Közben figyeltem arra, hogy többször is beleszőjem a mondókát, a mese végére néhányan már velem együtt mondták. Beszélgettünk a meséről, az optimizmusról, arról, hogy rajtunk múlik meglátjuk-e a dolgoknak a szebb oldalát is, vagy csak a rosszra koncentrálunk. Elmeséltem egy személyes történetet, majd előhúztam az optimista (láthatatlan) szemüvegemet, elmondtam hogy néz ki és „felvettem”. Most elmeséltem újra a történetemet, csak most másfelől közelítettem meg, megkerestem a jó dolgokat benne. Ezután megkérdeztem a gyerekeket nekik van-e hasonló történetük, majd ők is elővehették a saját szemüvegüket. (Azért gondoltam a képzeletbeli szemüvegre, mert ez mindig nálunk lehet, bármikor elő tudjuk kapni.) A kicsiknek már az is öröm volt, hogy elmesélhették az övüké hogyan néz ki, és a többiek elismerően reagáltak rá.
Ezt követően mindenki párt választott, és felálltunk egymással szemben, két oszlopban. Felváltva kellett boldog és szomorú arcokat utánozniuk, majd a szomorúak megnevettetése volt a feladat. Ez nagyon vidám perceket szerzett nekünk, a gyerekek igazán kreatívak voltak. Volt egy megható pillanat is, amikor az egyik középsős kislány úgy próbálta felvidítani a társát, hogy megölelte. Először meglepődött a társa, hiszen valami bohókás műsorra számított, de utána szintén széles mosoly lett a vége. Utána többen is átvették tőlük, és ők is ölelkezni kezdtek.
Ezek után meghallgattuk Bagdi Bella Tükördal című számát, és az ismétléseket együtt énekeltük, jó hangosan. Majd a dal végére körbeültük az összetolt asztalokat (előre kikészítettem a lapokat és a ceruzákat), és kértem a gyerekeket, hogy színezzék ki azokat a dolgokat, amikre ők már képesek. Elismerően jegyeztem meg többször is, hogy mennyi színes lapot látok. Szintén jó hangulatú beszélgetések vették kezdetét. Felkínáltam a lehetőséget, hogy a lap másik oldalára lerajzolhatják mire vágynak, minek örülnének. Így született meg többet között a szivárványház és a minden kívánságot teljesítő sárkány is.
Végezetül meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalocskát, és befejeztük a foglalkozást. Voltak, akik a rajzolós asztalnál maradtak, mások pedig egyéb játékokba kezdtek a csoportszobában.
Ez a foglalkozás szintén megmutatta számomra, mennyi csoda lakozik a gyerekekben.

Képek