Boldogságóra Program

Maga az optimizmus szó magyarázata kissé nehézkes első évfolyamon, de sikerrel vettem az akadályt. Célom az volt, hogy a gyermekek egy bizonyos dolgot, helyzetet, szituációt hogyan tudják más szemszögből nézni, mint azok, akik pesszimistán gondolkodnak. Ahhoz próbáltam segítségek nyújtani, hogy pozitívan tudják kezelni a problémákat, kialakítsak bennük egy olyan gondolkodásmódot, hogy a nehéz helyzeteket is próbálják a saját jóllétük érdekében a javukra fordítsák.
Az órára készítettem egy ppt bemutatót, mely alapján színes képek segítségével magyaráztam el nekik, hogy mi az optimizmus és a pesszimizmus. Mikor tisztában lettek a két fogalommal egy szituációs játékkal folytattuk, amely ppt megtalálható a ppt-ben. A mindennapi életből válogattam helyzeteket és megbeszéltük, hogy mit tesz az optimista és a pesszimista. Például: Lekésed a buszt…A tanulóknak nagyon jó ötleteik voltak, íme néhány példa:
– Pesszimista: sír, dühös, mérges, földhöz vágja magát, káromkodik
– Optimista: Leül egy padra és élvezi a napsütést, megvárja a következő buszt, pihen, iszik egy kávét, üdítőt, szétnéz a környéken…
Az óra folytatásaként felolvastam nekik Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, amelyet tátott szájjal hallgattak végig. Átbeszéltük a történetet, szinte beleélték magukat az elhangzottakba.
Ezután tartottunk egy kis szünetet, mert szép napos idő volt és ki akartuk használni a napsütést, hiszen ezért is hálásak lehetünk. A feladat az volt, hogy ha vége a szünetnek, akkor mindenki menjen be a mosdóba és a legboldogabb mosolyával nézze meg magát a tükörben. Majd a Munkafüzet 11. oldalán található feladat alapján készített feladatlap alapján le kellett rajzolniuk, ahogyan a tükörben az imént látták magukat. Az alkotómunka közben többször meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyermek vagyok, ami olyan fülbemászó, hogy a gyerekek alkotás közben dúdolgatták. Mivel az őszi szünetre készültünk a gyerekek az óra zárásaként megkapták „Tódi törpe varázsszemüvegét’’, amit otthon kedvükre ki tudnak színezni, nem is hittem volna, hogy ekkora örömöt fogok okozni nekik, ezzel a kis papírszemüveggel. Kértem őket, hogy ha valami akadályba ütköznek vegyék fel és gondoljanak a mai órán „ tanultakra”.
A mosolygós rajzok ki fognak kerülni a Boldogságfalunkra és, ha valakit szomorúnak látok, odavezetem, hogy nézze meg a vidám önmagát. Mi így csináltunk „citromból limonádét” a Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola 1.b osztályában.

Mészárosné Braun Szilvia

Képek