Boldogságóra Program

Optimistatörténet
A szívem hoztam el, csinálj vele
Amit akarsz. És nem tudok mást tenni
És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi,
(József Attila)

Az élet annyi csodát rejt magában, és én fiatalkorom ellenére már nagyon sokat láttam. Hálás vagyok érte a sorsnak!
Leírtam ezeket a mondatokat annak ellenére, hogy nehézségekkel, fájdalmakkal és csalódásokkal teli napok is voltak az évek során. Igen, bevallom férfiasan, voltak könnyekkel teli nappalok és éjszakák, de mindig, még a legsötétebb pillanataimban is eljött a segítség.
A segítséget a barátaim, az osztálytársaim és tanáraim adták, később, érettebb fejjel rájöttem, hogy ezek voltak a pozitív gondolatok, megerősítések, melyek erőt adtak a gondok legyőzéséhez.

A nehéz percekben is az volt a legfontosabb, hogy a pesszimista felfogásomat el tudjam felejteni és teljes mértékben meg tudjam reformálni a gondolkodásomat. Nem állítom, hogy könnyen ment, de minden igyekezetemet erre fordítottam. Ha nem tettem volna meg, visszasüllyedtem volna az önsajnálatba, és ezzel együtt egy olyan világba, aminek szeretnék hátat fordítani, ahonnan szeretnék kiemelkedni.
Nagyon sokat segítettek a versek, a zenék, melyekben kifejezhettem a felmerülő negatív gondolataimat, és ezáltal megkönnyebbülhettem. A társaim és tanáraim segítsége, pozitív visszajelzéseik pedig kimozdítottak a „gödörből”. Testileg és lelkileg is jobban éreztem magam, ha jókedvűen és optimistán néztem szembe a mindennapokkal.
A gondolatok, mint például az „akkor is megcsinálom”, „igenis képes vagyok rá”, „meg fogom csinálni”, „meglátom minden napban a szépet, annak ellenére, hogy nekem sajnos a rosszabb része jutott”, bizony, ezeket a mondatokat ismételgettem és lassan-lassan változni kezdtem. A jellegzetes, szomorkás arc helyett megjelent egy mosolygósabb, vidámabb. Vajon ez az optimizmus? Nem tudom, de elindultam a jó úton, amiről már nem szeretnék letérni.
Mi az a sok csoda mégis, amit a bevezetésben említettem? A boldog napok a családommal, a barátaimmal, az örömteli percek, amelyeket az osztálytársaimmal megéltem. A legnagyobb csoda pedig az, hogy most már tudom és örülök is annak, hogy a pohár félig tele van! Köszönöm, hogy az új gondolkodásmód ezt is megmutatta, ez fog vezetni a jövőben, amiről már tudom, hogy szép lesz!