Boldogságóra Program

Optimistatörténetek

Oroszlányi Hunyadi Mátyás Általános Iskola
6.b osztály

Kürti Laura verse:
Felkeltem reggel, fogat is mostam.
Megfésülködtem, a müzlit is befaltam.
Mindent leellenőriztem, jól bepakoltam.
Nagy boldogan a suliba indultam.

Mikor odaértem, kezdődött az óra.
A terembe is csak futva értem oda.
Amikor a tanár belépett, meg is lepődtem.
Rájöttem, a töri cuccom otthon felejtettem!

Be is írtak a naplóba egy feketepontot,
mikor az iskolarádió az órába rontott.
Amkor kicsengettek, rohantam haza,
egy rossz nap után jól esik a kaja!

Hazaértem, kicsit pihiztem,
utána a házimat be is fejeztem.
Kajáltam egy kicsit, vár már a telóm!
Cseteltem, mikor felcsörrent a tabom.

Tudom, hogy miért szóltak rám,
jól kell bepakolnom!
De így tudom, a memóriámon kell javítanom!
Így már este bepakoltam, hogy biztosra menjek!
Elaludtam, és alig vártam, hogy reggel iskolába menjek! 

Babirák Dorina alkotása:
Dolgok más szemszögből
Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Lehet, csak éppen nem mindig vesszük észre. Ha rossz napunk van, mindenben csak a rosszat látjuk, viszont ha jó napunk van, a rosszban is meglátjuk a jót.
Mikor a rosszat látom meg:
Minek kell nekem iskolába menni,
ráadásul olyan korán kelni.
Egész délelőtt ott lenni,
tanulni és figyelni.
Dogára is készülni,
tanárnak megfelelni.
Táskámat cipelni,
felmenni és lemenni.
Ha csak a jót látom:
De jó reggel felkelni,
barátokat meglelni.
Tanulni és figyelni,
rájövünk, ez megéri.
Ha az anyagot most megértem,
célomat is elérem.
tudom, ha most figyelek,
sikeres is lehetek.

Száz szónak is egy a vége,
minden csak hozzáállás kérdése.

 
Ungvárai Zsombor alkotása:
Minden rosszban van valami jó
Visszaemlékezés
Ismét egy fárasztó nap az általános iskolámban. Én a 4. osztályba járok. November van. Mostanában nagyon rosszul érzem magam. A tanáraim mindig pont engem vesznek elő, ha nem is én csinálok rosszat, akkor is nekem adnak büntetést.
Én olyan gyerek vagyok, aki nem vesz fel minden apróságot, de ez már nekem is sok volt. A szüleimhez fordultam, ők azt mondták, ne törődjek vele!
Telt, múlt az idő, és lassan egyre rosszabb lett a helyzet. Minden óra úgy kezdődött, hogy már most tegyem ki az ellenőrzőmet, mert én úgyis rossz leszek! Amikor már közepes lett a magatartásom arra a döntésre jutottunk, hogy el kell innen mennem! Sokáig jártuk az iskolákat, és végül a mostani iskolám mellett döntöttünk. Ebben a városban kosarazom, és itt tanul sok csapattársam.

Végül egész jóra fordultak a dolgok, mert ebben az új osztályban jól érzem magam és engem sem bántanak.