Boldogságóra Program

A világot tekinthetjük borzalmas és kegyetlen helynek, ugyanakkor csodálatosnak is. Mindkét dolog igaz. Mi csak választani tudunk, hogy melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe. Ahhoz, hogy optimistábbak legyünk, két dologra van szükségünk: akarnunk kell ezt a szemléletet elsajátítani, és gyakorolnunk kell.A felső tagozatos gyerekek már meg tudják érteni az optimizmus lényegét, pozitívan állni mindenhez! Meg tudom csinàlni, el tudom érni, stb.
Az optimista emberek boldogabbak és egészségesebbek!
Az optimizmust gyakorlása több hasonlóságot mutat a háláéval, hiszen mindkettőnèl a pozitív
szemléletre törekszünk. Nekem, pedagógusnak is olyan helyzeteket kellett teremten, amiben a gyerekek meglátják a jót.
Ehhez az első foglalkozáson megbeszéltük a pesszimista és optimista ember tulajdonságait. A 7.-8. osztályos gyerekek már kamaszok, általában mindennel, mindenkivel, a világgal is elégedetlenek. Nehéz feladat rávezetni a gyerekeket arra, hogy értsék meg, az
„optimista” szemüvegen keresztül mennyivel jobb szemlélni a világot.
Megbeszéltük, hogy szerintünk az osztályunkban ki az optimista, és ki a pesszimista. Pont fele-fele
arányban jött ki a két csoport (osztályfőnökként én is minden feladatot elvégzek velük, csoporttag is
vagyok).
Csoportokra osztva beszélték meg az optimista tulajdonságokat, jegyzeteltek és mosolyogtak közben (talán
észre se vették), és ezen az órán sokkal nagyobb volt az egyetértés köztük.
optimista felsorolás!!!! Emellett én is átgondoltam alaposan a tanítványaim pozitív
jellemzőit, dolgait és én is választottam 1-1 pozitív dolgot róluk. Be kell valljam, nem volt könnyű. Jót
mondani valakiről, egyszerű feladat. De egyetlen jót, rá jellemzőt választani, már nem is olyan könnyű.
A „Tulajdonságfa” úgy készült, hogy kaptak egy csupasz fát ábrázoló lapot. A leveleket maguk ragasztották
fel, arra írták rá a jellemzőket. Először5 pozitív tulajdonságot kellett írniuk magukról. Majd mindenkiről
mondtak a többiek 2-2 pozitív dolgot. Egyet kaptak tőlem, az osztályfőnöküktől, majd a legvégén elárultam
nekik, mit üzentek nekik /róluk a szüleik. Az érzelmi felfokozódás a társaik által adott, kapott pozitív
jellemzőknél kezdődött. Amíg magukról írtak, ott még pesszimistáskodtak, hogy nincs is ennyi jó
tulajdonságuk, főleg a korábban magukat nem optimistának jelölők tanakodtak, mit írjanak. Akik végképp
elakadtak, vagy nem voltak hajlandók magukról jókat mondani, azoknak többet segítettek az osztálytársak.
Rendkívül megható pillanatok voltak ezek: volt egy lány, aki nem akarta elhinni, hogy ennyi jót mondanak
róla az osztályban, a többi gyerek bizonygatta neki, hogy igen, te jószívű, kedves, okos, stb. vagy! És leírta a
levelekre…. Később már biztatnom se kellett senkit, hogy olvassa fel a falevelekre írt pozitívumokat, és
mindenki sorolni akarta a jó tulajdonságokat a másikról.
Hihetetlen élmény volt elolvasni ezeket!
Hiszem, és tudom, mindannyian jó emberek vagyunk csupa- csupa pozitív tulajdonságokkal!
Olyan rajzokat készítettem a gyerekekkel , ami pozitív érzelmet sugároz!

Képek