Boldogságóra Program

A gyereknek mi magunk vagyunk a legnagyobb példakép, és hiába mondjuk neki, hogy próbálja meg pozitív oldalról megközelíteni a dolgokat, ha mi közben nem így teszünk. Minket is sokszor ledöntenek a rossz hírek, ugyanilyen nehéz a gyereknek is szembesülnie velük, főként, hogy még nem képes megérteni egy-egy esemény súlyát. A közösségi médiától kezdve minden oldalról elárasztanak bennünket az információk. Felnőttként már tudjuk, hogy ezek nem minden esetben fedik a valóságot, ám a gyerekek még nem tudják megkülönböztetni az igazságot a marketingtől. Ezért ha látják, hogy miként reagálunk egy hírre, az őket is segíti abban, hogy a megfelelő módon dolgozzák fel a hallottakat/látottakat.

A gyerekek nagyon gyorsan le tudnak tenni mindarról, ami nem sikerül elsőre. És noha a sok gyakorlás sem vezet mindig tökéletességhez, azért minél többet gyakorolnak valamit, annál jobbak lesznek benne. Így lehetett ez annak idején a cipőfűző megkötésével, az olvasással, de akár már egész kicsi korban a járással is. A kitartó gyakorláshoz azonban támogatásra van szükségük, melyet pedagógustól is kaphatnak természetesen a szüleik mellett. A gyerekek a legkisebb változásokat is észreveszik, és ha én érezhetően pozitívabb világképet mutatok, azzal nagyon jót teszek nekik.
beszélgettünk a gyerekekkel a szomorúságról és a nevetésről, az okokról, hogy mitől függ, hogy vidámak vagy szomorúak vagyunk. A játékok során sokat bohóckodtunk, kacagtunk, nevetésversenyt rendeztünk. Ötleteket adtunk egymásnak, hogy hogyan tudunk változtatni a dolgokhoz való hozzáállásunkon. Elolvastam tanítványaimnak a “A szomorú királykisasszony” című mesét, illetve megnéztük a rajzfilmet, majd meseillusztrációt készítettek hozzá a gyerekek.
Egy másik beszélgetés után “varázsgömböt” készítettünk, melybe mindenki belerajzolta, hogy milyen életet képzel el magának. Úgy érzem, sokat változott a tanulók életszemlélete, és egyre pozitívabban látják a körülöttük lévő világot.
Pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor, bármire képes vagyok: hangzott osztálytermükben egész héten.
Felsős gyerekeknél már könnyebb a dolgom, több önállóságot is kapnak a részemről, mely által még inkább megerősítem bennük azt, hogy ügyesek, fontosak a számomra is! Feladatként kapták még, hogy mindenki készítsen egy olyan fotót, vagy rajzot, mely által még erősebbnek érzi az optimizmust!
Folyton folyvást ez az üzenetem a számukra: JOBB VELÜK A VILÁG!

Képek