Boldogságóra Program

A havi program feldolgozást az optimista szemüveg elkészítésével indítottam. A szabd játék ideje alatt kiszínezték, díszítették a gyerekek, majd segítséggel kivágták, és, hogy tartós legyen, le is lamináltuk gyorsan. Dorka és Vili megérkezésekor elmondták a gyerekeknek, hogy mit is jelent az optimizmus, és, hogy nekik van olyan szemüvegük, amibe ha belenéznek, máris szebb, jobb lesz a világ, és az a helyzet, amiben benne vannak. Ekkor árultam el a gyerekeknek, hogy amit ők készítettek, az is ilyen optimista szemüveg. Mindenki megkapta a saját szemüvegét, és bele is néztek. Megtanultuk a varázsigét is, és beszélgettünk arról, hogy hogyan tudjuk jóra fordítani a történteket. Egy középső csoportos kislányunk nagyon szépen megfogalmazta, hogy amikor először jött óvodába, akkor még szomorú volt, azt gondolta, hogy nem jó itt lenni, aztán később, mikor megismerte a gyerekeket, már szeret ide járni. Nagyon jóleső érzés volt ezt hallani, hogy ilyen hamar beépül a szemléletmód. A fejlődési szemléletmód témából a „Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált” játékot kezdeményeztem, beszélgettünk arról, hogy milyen helyzetben érezték azt, hogy először nehéz volt, majd hogy vált könnyűvé. A biciklizés, felöltözés, hintázás, rajzolás példák kerültek elő. Személyre szólóan érősítettem bennük, hogy a gyakorlások által lettek képesek rá. Folytattuk a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlattal mozgattuk meg magunkat, majd a kitartás erőssége feladattal folytattuk. Itt is egy nagyon pozitív élményt kaptam, ugyanis a kérdéseket végi vettem, a gyerekek sorra végezték is az adott utasításnak megfelelően. Azonban az „Aki össze szokta pakolni maga után a játékait” feladatra is mindenki feltette a kezét. Mivel a szülőktől tudom, hogy ez otthon nem így van, ezért megállítottam a játékot, és kértem, hogy most mindenki tegye a szívére a kezét, csukja be a szemét, és gondolja végig ezt a kérdést. Amikor kinyitották a szemüket, újra megkérdeztem a gyerekeket, hogy őszintén, csak az a kisgyerek tegye fel a kezét, aki TÉNYLEG elpakol otthon… Bizony, voltak, akik nem emelték fel a kezüket. Nagyon megdicsértem őket is, hogy őszinték voltak. A foglalkozás levezetése a mezítlábas pakolás volt, amikor elkezdtem szétszórni a játékokat, döbbenten kérdezték is, hogy most mit csinálok? Mondtam, hogy most én rosszalkodom. Nagyon értették a viccet, és örömmel vették le a zoknijukat, hogy össze tudják szedni a szétszórt tüske elemeket. Mindenkinek nagy élmény volt a Boldogságóra, nekem különösen pozitív visszajelzés volt, hogy így előjöttek az élmények, az őszinteség.

Képek