Boldogságóra Program

Az októberi foglalkozásunkat egy villámrelaxációval kezdtük, majd megkértem a gyerekeket, hogy igyekezzenek megfogalmazni, hogyan érzik jelenleg magukat, majd megpróbáltuk kibontani, hogy kinél mi idézte elő az adott lelkiállapotot. A szomorkodóknak, kevésbé jókedvű vagy nyugtalanabb gyerekeknek megígértük, hogy őket is mosolyra fakasztjuk, és ez valóra is vált amint előkerült a túlméretezett optimista szemüveg. Már a látvány is mosolygásra késztette a gyerekeket, de az „optimista tanácsadás” tovább fokozta az oldott hangulatot. A mese (Az aranyszőrű bárány) meghallgatása után arról beszélgettünk, hogy miért jó nevetni, milyen hatással van ránk, ha másokat nevetni látunk vagy mi magunk nevetünk valamin. Hamar összekapcsolták, hogy a nevetés, enyhíti a szomorúságunkat, jobban érezzük tőle magunkat, s így el is jutottunk oda, hogy megfogalmazzuk: nehézségeink esetén is fontos, hogy megőrizzük a hitet abban, hogy sikerül majd valóra váltanunk, amit elterveztünk, és hogy a dolgok előbb-utóbb jobbra fordulnak. Ezt követően megkértem a gyerekeket, hogy rajzolják le a varázsgömbbe felnőttkoruknak azt a legjobb eseményét, amit kívánnak maguknak, és amit úgy gondolják, mindenképp el fognak érni. A foglalkozást a rajzok bemutatásával, és beszélgetőkörrel zártuk.

Képek