Boldogságóra Program

Az október hónap során elvégzett feladatok:
Októberben mindig a „félig tele a pohár” jelmondattal kezdjük az optimizmus fogalmának tisztázását, megértését. A foglalkozásra bevittem egy poharat, amit félig töltöttem vízzel. Utána azt kértem a résztvevőktől, hogy a folyadék helyébe képzeljék el csukott szemmel a kedvenc innivalójukat. A következő kérdés: Mi a jobb? Ha azt gondolom a pohár tartalmáról, hogy szomorú vagyok, mert félig üres, vagy, hogy örülök, mert félig tele van. Sok-sok megbeszélés után most is, mint általában mindig az a következés, hogy a „félig tele” a győztes. Ez az optimista gondolkodás lényege, hogy mindig keressük a jót a legrosszabb esetekben is! Feladataink ebben a meggyőződésben valósultak meg.
Beszélgettünk a reggeli ébredésről is, mindenki elmesélhette, hogy jobb, vagy bal lábbal kelt-e fel aznap. A következő jó tanácsokat fogalmaztuk meg közösen: Ébredés után gondolj olyan dolgokra, amikért hálás lehetsz! Kelj fel „jobb” lábbal! Örülj mindennek, ami körülvesz! A rosszban is találd meg a jót! Vedd észre az apró örömökre utaló jeleket!
A kicsikkel optimista szemüveget készítettünk, amit sablon segítségével ugyan, de mindenki kedve szerint díszíthetett és megbeszéltük, hogy ez egy varázslatos szemüveg, mert viselése által csak a legjobb dolgokat vesszük észre életünkben. Utána a szemüvegben sétálni kezdtünk néma csendben, közben tudatosan pozitív érzésekre figyeltünk. A sétát követően megpihentünk a tanteremben, majd az általam elkészített rózsaszínű képkeret mögül mindenki (aki szeretett volna) beszámolhatott egyénileg/csoportosan/párosan a séta közben tapasztalt „jó” élményeiről. Aki nem akart szerepelni a feladatban nyilvánosan, az diszkrétebben, az „Optimista tükörkép” című feladat segítségével érvényesülhetett, hiszen az általam adott fénymásolt képkeretbe belerajzolhatta azt az arcképet, amit „boldog és elégedett” önmagáról képzelt. Természetesen mosolygós, önelégült képek készültek mindenki részéről.
A Nagyok csapata „ráérős” délutáni, napközis/esős tevékenysége során „kicsi” mosolygós smileyi figurákat nyírt ki fénymásolt sablon alapján, amikből egy közös „nagy” mosolygós fej /napocska alakult ki végül. A foglalkozás bevezetőjeként körbeálltunk, majd sorban egymásra mosolyogva adtuk tovább szemkontaktussal kísérve kedves mosolyunkat társunknak, hogy örvendezhessünk. A mosolygó napocskát/arcot a gyerekek által gyűjtött vadgesztenyékből és őszi falevelekből is kirakták a gyerekek az iskola udvarán, ami kellemes időtöltést biztosított a számukra. Mi így ünnepeltük a Mosoly világnapját október 3-án.
A Varázsgömb című feladat során egy óriási varázsgömböt rajzoltam a táblára, aminek kapcsán az optimista jövőképről beszélgettünk. Erre vonatkozóan kis cetlire mindenki ráírhatta/rárajzolhatta vágyait, álmait, amit felhelyeztünk a táblára és egész hónapban adott volt a lehetőség, hogy újabbak is kerülhessenek rá. Az egyik legmeghatóbb kívánság egy kisfiúé volt, aki mozgássérült édesapját tolókocsi nélkül, álló helyzetben rajzolta le.
Eljátszottuk az „Optimista válaszok” című feladatot is, melynek során egy-egy tanuló valamilyen rossz, negatív dolgot mesélt, amit a többiek megpróbáltak pozitívra, kellemesre alakítani. A játék lényege, hogy meglássuk, észrevegyük mindenben a jót, utána pedig próbáljunk meg arra fókuszálni. Válaszaikat mindig úgy kellett kezdeni, hogy: „Ez fantasztikus/csodálatos/hihetetlen, mert……..!”, majd átfogalmazták a rossz gondolatokat jóra. Eleinte nehezen ment, segítséget igényeltek, de később az ügyesebbek ráéreztek a játék lényegére. A legelgondolkodtatóbb számomra, amikor kiskedvenc (kutya, cica) elvesztéséről meséltek szomorúan, amit aztán végül úgy próbáltunk „átkonvertálni”, hogy a gyász elmúltával új társként másik cica vagy kutyus kerülhet a családba, akiket megszerethetünk.
Az ölelés világnapját is megünnepeltük október 15-én, aminek alkalmából kis szív alakú, ölelést ábrázoló szimbólumokat színeztünk, nyírtunk sablon segítségével. A foglalkozás zárásaként pedig körbeálltunk és „nagyölelést” adtunk tovább a mellettünk állónak, míg vissza nem ért a kör a kiindulási helyzetbe.
Minden tanév őszi szimbólumaként készítek iskolánk folyosójára egy gyermek nagyságú madárijesztőt. Ez idén is megtörtént, Optimista Ottónak neveztük el, aki vidám, mosolygós ábrázatával, a derekára kötött színes kendőjével és a vállára helyezett virágfüzérrel egészen november végéig emlékeztet mindenkit a pozitív gondolkodás, az optimista szemléletmód fontosságára és gyakorlására.

Képek