Boldogságóra Program

ÖNÉRTÉKELÉS-ÖNBECSÜLÉS-ÖNBIZALOM FEJLESZTÉSE
I. Bevezető gyakorlat:
1 percetek lesz a következő feladatra. Egy papírra számokat kell írnotok 1-től kezdve növekvő sorrendben. Előtte megkérlek benneteket, írjátok fel a papírra, hogy meddig juttok majd el, hányas számig 1 perc alatt (pl. 45-ig tudom leírni a számokat egy perc alatt).
Most jöhet a feladat! 1 perc
Feldolgozás: Ki teljesített úgy, ahogy várta?
Ki írt többet, mint a terv szerint? Ki írt kevesebbet?
Megmutatja, ez a gyakorlat, kinek mekkora az önbizalma, kinek milyen az önértékelése. Ki az, aki helyesen ítéli meg a képességeit.
Ismételjük meg a feladatot, most már annak ismeretében, hogy hogyan sikerült teljesítenünk. Most is előre becsüljék meg a gyerekek, mennyit tudnak 1 perc alatt leírni. (általában az alacsony önértékeléssel, kis önbizalommal rendelkező emberek, kevesebb számot mondanak, mint amennyit le tudnak írni, és fordítva.)
Szerintetek miért fontos, hogy jól ismerje mindenki a saját képességeit?
Mi is az az önbizalom?
Rakjuk össze a fogalmat a megadott szavakból!
II. Téma megjelölése: Ma az önbizalomról, annak jelentőségéről, fejleszthetőségéről fogunk beszélni
Mi is az az önbizalom, próbáljátok meg kirakni a helyes mondatot, fogalmat a megadott szavakból, úgy, hogy mindenki húz egy szót. A feladatotok, hogy álljatok olyan sorrendbe, hogy a helyes fogalmat kapjuk meg, ha összeolvassuk a szavakat.
„Egészséges önbizalom alatt azt értjük, ha az egyén tisztában van a saját erényeivel és jó tulajdonságaival annak ellenére is, hogy élete során követett el hibákat, és tudja, hogy nem tökéletes.”

MIÉRT FONTOS AZ ÖNBIZALOM?
Ha az egyén önbizalomhiányos, akkor gyakran megjelenik nála egy negatív életszemlélet, negatív hozzáállás a dolgokhoz. Még ha a személyisége nem is negatív, és szerethető, akkor is érezhető rajta a negatív kisugárzás, kiül a probléma az arcára, ami gyakran a körülötte lévő személyeket is lehúzhatja egy negatív irányba. Különösen azokat, akik észlelték az egyén problémáját, és próbálnak rajta segíteni.
Mivel az egyén fél a kudarcoktól és attól, hogy esetleg nem tud elég jól teljesíteni, ezért inkább bele sem fog egy olyan feladatba, ami számára kihívást jelent. Gyakori, hogy megragad egy szinten vagy egy területen, és nem képes fejlődni, nem képes tovább lépni.
A munkahelyi konfliktusokat kerüli, vagy ha mégis belekerül egy összetűzésbe, akkor igyekszik igazat adni a másiknak, ezzel elnyomva saját magát és az érzéseit, behódol a többi félnek. A munka során kevés feladatot bíznak rá, hiszen vagy nem vállalja a feladatot, vagy a főnökség úgy gondolja, hogy mivel csendes, nem mutatott fel eddig semmi nagyobb dolgot, így maradjon inkább a megszokott feladatoknál.
Ebből következik, hogy az egyén egy folyamatos körforgásba kerül, hiszen nem tud kilépni a negatív, önbizalomhiányos állapotból.

III. Felolvasni!
Értékes vagy! – A foltmanók története
A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. – Ismered Max Lucado: Értékes vagy című történetét?
A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.

A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak.
A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott.
Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.

Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.
– Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. – Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!
Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.
– Nem vagyok jó foltmanó – gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.
Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

– Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. – Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
– Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.
– Élit?
– Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.
– De miért?
– Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!
Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
– Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? – kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg.
Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.

Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.
Ekkor meghallotta a nevét.
– Pancsinelló! – hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
– Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
– Te tudod a nevemet? – kérdezte a kis manó.
– Persze, hogy tudom! Én alkottalak!
Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
– Hm… – szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!
– Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!
– Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók.
– Tényleg?
– Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!
Pancsinelló felnevetett.
– Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
– Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.
Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.
– Mindennap vártam, hogy eljössz! – folytatta Éli.
– Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák – mondta Pancsinelló.
– Tudom. Mesélt rólad.
– Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
– Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.
– Micsoda?
– A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?
– Hát, még nem nagyon…
Éli elmosolyodott.
– Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.
Éli letette Pancsinellót a földre.
– Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:
– Azt hiszem, komolyan mondja!
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.
Forrás: Max Lucado: You Are Special (In: Punchinello and the Wemmicks)

IV. Félelmeink: Gyűjtsd össze azokat a dolgokat, amitől féltek, írd össze őket, mielőtt hazamennek kidobjuk őket a kukába.

V. Gondoljatok vissza egy olyan szituációra, amikor nem voltatok egészen magabiztosak. Írjátok fel a kapott cetlikre, hogy mitől féltetek abban a helyzetben?
Nézzétek meg ezeket az ORZONOKAT! Melyik Orzon mutatja azt az érzést, helyzetet, amilyen abban a felidézett szituációban jellemzett benneteket? Most tegyétek mellé azt az Orzont, amilyen szeretnél lenni.
VI. Csoportokba rendezzük most Orzonokat:
Magabiztos csoport Alacsony önértékelésű, önbizalomhiányos csoport
Az asztalon állításokat találtok, tegyétek ezeket az állításokat az alá az ORZON kép alá, amelyik tükrözi, hogy milyen az, aki magabiztos, milyen az, aki önbizalomhiányos.

VII. Következő feladatotok! Gondoljatok egy olyan szituációra, amikor magabiztosak voltatok. Amikor sikerélményetek volt! Ami büszkeséggel töltött el.
pl.: először sikerült az acetilénbuborékos kísérletem
Mi kellett ahhoz, hogy sikerüljön? Írjátok le!
pl.: magabiztosság, nyugalom, kipróbálhattam egyedül, gyakoroltam, felkészültem sikerült.
Végül fejezzétek be a következő mondatokat:
„Képes vagyok elérni a céljaimat.„
„Bízom a saját képességeimben.„
„Minden nap egyre magabiztosabb vagyok.„
„Megerősítem önbizalmamat minden helyzetben.„
„Sikerülhet, ha kitartó vagyok és hiszek magamban.„

VIII. Önbizalom-hegy:
https://www.udvaronc.hu/onbizalom-teszt.php
Egy hegymászó bőrébe bújva haladunk végig a célkitűzéstől a cél magvalósulásáig. A kihívás a hegy megmászása lesz. Ez a hegy azt is szemlélteti, hogy mindenkinek van egy hegye maga előtt, amit meg kell hódítania, amikor egy cél meghódítására törekszik. A cél a saját önbizalom-hegyed megmászása. A feladatok segítenek felidézni, és kihozni belőled a legjobbat.

Senki nem születik önbizalom nélkül. Benned is ott van az egészséges önbizalom, csak épp bizonyos gondolatok akadályoznak abban, hogy ezt meg is tudd élni. Fontos, hogy szembenézzünk a saját magunkról alkotott korlátozó gondolatainkkal, el tudjuk fogadni azokat, mert csak ez után tudunk változni és fejlődni. Az alábbi lépések támogatnak abban, hogy tudatosítsd magadban az önbizalomhiány érzését és felismerd az azt kiváltó gondolatokat. A lépések támogatnak önbizalmat adható erős megerősítésében, de természetesen nem helyettesítik a mély önismereti munkát.
1. lépés: Nézz szembe azzal, hogy alacsony az önbizalmad!
Mikor legközelebb olyan helyzetbe kerülsz, amiben úgy érzed, csökken az önbizalmad, engedd meg magadnak, hogy átéld az érzést, úgy, ahogy van. Sokszor ilyen helyzetben arra kezdünk figyelni, hogyan tudnánk megszüntetni az érzést, nem éljük át, menekülni akarunk. Ha a tudatod fényébe emeled az önbizalomhiány érzését, akkor az, magától hagy el téged.
2. lépés: Figyeld meg, milyen gondolat okozza az érzést!
Minden gondolat magával hoz egy érlelkesedés. Sokszor, a gondolatok áramlásában, nem veszed észre, melyik gondolat, milyen érzelmeket vált ki. Ha tudatosan figyelni kezdesz gondolataidra, akkor felismerted, azt a kiinduló gondolatot, ami az önbizalomhiány érzését kiváltotta. Ez a gondolat lehet például: „Nekem semmi nem sikerül!”, „Túl kövér vagyok.” stb.
3. lépés: Ha felismerte a gondolatot, döntsd el, igaz-e!
Ha sikerül felismerned a kiinduló gondolatot, akkor vizsgáld meg, hogy valóban igaz-e? Tényleg soha nemsikerül neked semmi?
(Nincs olyan ember, akinek soha semmi nem sikerül).
Mi az, amiben sikereket értél/érsz el?
Tényleg kövér vagy? Mit jelent kövérnek lenni? Kihez képes érzed magad kövérnek? Mit tehetsz az ellen, hogy így érezd magad? Mi az a külsőtulajdonságod, amivel elégedett vagy? Fókuszálj ezekre é s meglátod, máris más színben látod magadat. Ne higgy nekem, próbáld ki!

Az alábbi módon lehetséges megküzdeni az önbizalomhiánnyal:
• napló vezetése pozitív gondolatokkal önmagunkról
• újabb cél meghatározása és kitűzése
• komfort zónából való fokozatos kilépés
• nyitás az új dolgokra, ami jót hozhat nekünk
• negatív gondolatok kirekesztése
• megtanulni elengedni, hogy mit gondolnak mások
• ne legyünk túl szigorúak önmagunkhoz
• kényeztessük néha magunkat nem mindennapi dolgokkal, adjunk saját magunknak jutalmat
• soroljuk fel az eddig elért sikereket, és legyünk érte büszkék magunkra
• keressük a pozitív és sikeres emberek társaságát
• olvassunk könyvet, fejlesszük a hiányosságainkat
• menjünk el önbizalom tréningre
• végső esetben pedig forduljunk szakemberhez, és ne érezzük magunkat rosszul emiatt, hiszen ez is egy előrelépés az életben, amit saját magunkért teszünk

• Készíts egy listát az erősségeidről, képességeidről.
• Írd össze minimum 30 olyan tulajdonságodat (lehet külső és belső tulajdonság is), ami tetszik magadon, amit kedvelsz és értékelsz magadban.
• Írj megerősítő mondatokat
• Tükör előtti gyakorlat:
• Gondolkodásod alakítsd megoldás központúvá
• Tégy úgy, mintha már magabiztos lennél.
• Tanulj meg nemet mondani!
• Hagyj fel az önkritizálással, önmarcangolással!
• Hagyj fel az összehasonlítással!
• Ügyelj a megjelenésedre!
• Tudatosítsd magadban, hogy értékes, egyedi és különleges ember vagy!

Lezáró gyakorlat: Gondolatolvasás
Csukd be a szemed és képzelj el egy kis házat. Menj el az ajtajáig és nyisd ki. Képzeld el, hogy a gondolataid belépnek a házba, és különböző dolgokká alakulnak: képek, feliratok, tárgyak lehetnek belőlük. Figyeld meg ezek formáját, színét és hogy hol helyezkednének el a házban. Amikor minden gondolatnak helyet találtál, zárd be az ajtót. Vegyél most nyugodtan három lélegzetet…
Most újra nyisd ki az ajtót. Nézz be a kis házba és válaszd ki azokat a gondolatokat (dolgokat), amelyeket szívesen magaddal vinnél, a többit pedig hagyd a házban. A végén csukd be az ajtót.

A foglalkozáson készült képek:

Képek