Boldogságóra Program

Az optimizmus gyakorlása – Októberi beszámoló

A gyerekek örömmel üdvözölték a már ismerős Boldog Dórát, szívesen jöttek a szőnyegre, ahol együtt mondtuk el a mondókát, amit nagyon hamar megtanultak. Boldog Dóra többször előkerül a mindennapokban is, szívesen játszanak vele, társaiktól érzéseik felől érdeklődnek általa, utánozva a korábban tőlem hallottakat, kiegészítve saját gondolatokkal is. A mozgás alapú relaxációs gyakorlatot az évszakhoz igazítva választottam, majd a szomorú katica, vidám katica játékot játszottuk, aminek nagy sikere volt a gyermekek körében, többször is váltottunk a csoportokon.
Ezután Boldog Dóra a szőnyegre hívta a gyerekeket, hogy megismerjék Tódi törpe varázsszemüvegének történetét, majd együtt elmondtuk néhányszor a mozgással kísért mondókáját.
Mivel 4-5 éves gyermekek számára magát az optimizmus fogalmát elég nehéz befogadni, ezért inkább arra fókuszáltunk, hogy minden rosszban van valami jó, amit megláthatunk. Megbeszéltük a mesében hallottakat, feltettük a varázsszemüveget, példát mondtuk a saját csoportunk életéből arra, amikor valaki meglátja a jót az elsőre rossznak tűnő dologban.
Kipróbáltuk a varázstükröt, amit körbe adtunk, minden kisgyerek belenézett, megpróbált egy külső, illetve egy belső tulajdonságot mondani. Akinek nem sikerült, annak segítettünk, hiszen mindannyiunkban vannak pozitív belső tulajdonságok. A belső tulajdonság fogalmának terén még van mit gyakorolnunk, de azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a gyerekek tudtak mondani egymásról több jó tulajdonságot.
Kiszíneztük és felpróbáltuk a varázsszemüvegeket, igazán szép, igényes munkák készültek, majd pedig a hónap jelét is kiszíneztük és felragasztottuk a boldogság várába vezető lépcső második fokára. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk. Ahogy az egyik kisgyermek megfogalmazta: „ez egy igazán jó nap volt”.

Képek