Boldogságóra Program

Számíthatsz ránk!

(Írta: Németh Anna Eliza 4.b,
Dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskola)

Az Óperencián túli erdőben az ősz mindig csodálatos. Szép színesek a fák, hullanak a levelek, és az iskolaév is ekkor kezdődik az Erdei Tanodában.
Az állatgyerekek már nagyon izgatottak, néhányan túlzottan is. Mackó Lackó és Mackó Misi, a szórakozott ikerbocsok annyira igyekeztek, hogy nem volt idejük felöltözni, ezért pizsamában mentek iskolába. Fürge Ferkó is futott, ahogy az egy nyúlhoz illik, de jaj! Az iskola előtt megcsúszott az avarban, és nem tudta megmozdítani a kezét. A barátai rögtön segítettek neki. Süni Saci most is azonnal tudta, mit kell először tenni: hívta az orvost. Sikló Sanyi gyógyiszapos borogatást hozott a fájó kezére a tópartról, Mókus Marci pedig ágról ágra ugrálva pillanatok alatt beért az iskolába, hogy értesítse a tanárt. Dr. Cic-Cin Cecil, a közeli odúban rendelő orvos gyorsan ott termett. Elég volt ránéznie, és már tudta, hogy el van törve a nyuszi keze. Begipszelte, és azt mondta neki:
– Nem szabad írnod, sem tornáznod, és az első héten nem is mozgathatod a kezed.
– De doktor néni, most kezdődik az iskola, mi lesz így velem? – kesergett Ferkó.
– Akinek ennyi jó barát siet azonnal a segítségére, ott minden megoldható – felelte mosolyogva Cecil doktor.
A barátai bevitték őt az osztályterembe, ahol Kis-Erdei Károly, a bölcs tanár bácsi már várt rájuk. Óriási bagolyszemei még nagyobbra nyíltak, amikor meglátta Ferkó kezén a gipszet.
– Hát veled meg mi történt már az első napon, fiacskám? – kérdezte meglepetten.
– Látja, bagoly tanár bácsi, túlzottan is siettem az iskolába… – de ezen már Ferkó is együtt nevetett a többiekkel.
Már az első tanítási nap is hasznosan telt: makkokból kirakva megtanulták a hármas szorzótáblát, és a gombafajtákkal is foglalkoztak. Tanítás után hazakísérték Ferkót a barátai, és segítettek neki mindenben, amiben tudtak: Tüskéshátú Tünde a lecke elkészítésében volt a segítségére, Süni Saci bepakolta a táskáját a következő napra, Mókus Marci tornagyakorlatokkal gyorsította a gyógyulását, Sikló Sanyi óvatosan rátekeredve masszírozta a zsibbadt karját.
Így ment ez egy hónapig, kettőig. Minden nap más segített neki. Egy nap aztán Ferkó végre úgy jött iskolába, hogy a gipsz már nem volt a kezén. Azt mondta, írt a barátainak hálából egy verset mindazért, amit érte tettek:
„Nincs jobb, mint egy jó barát,
Aki segít, ha bajban lát.
Ott van mindig melletted,
Veled nevet és szeret.
A rossz dolog illanó,
Ha segít sok tanuló.
Hogyha baj van, ne feledd:
A világ jobb lesz teveled!”
Nemsokára már együtt szavalta ezt a vidám versikét az Erdei Tanoda minden diákja.
Ha te is segítesz a bajban lévő barátaidon, veled is jobb lesz a világ!