November, a társas kapcsolatok a távolságtartásban

DSC03033.jpg

A mi iskolánk eddig szerencsésen megúszta a járványt és a karantént, viszont szigorú intézkedéseket kellett tenni; így bár járunk iskolába (és ez jó), ugyanakkor nem a megszokott menetben telnek a napjaink. A társas kapcsolatok témájának megvalósítása tehát sok szempontból nehézségekbe ütközik. Mivel az osztályom alapvetően egy kicsit túlmozgásos, még tavaly elhatároztam, hogy sokkal több dinamikus, mozgást igénylő játékot keresek nekik, és a tanórákon elkezdjük a kooperatív csoportmunkát is. Mindez azonban terv maradt.
Az órát egy kis légzőgyakorlattal kezdtük. Mivel tavaly a társadalommal és a családdal foglalkoztunk behatóbban, így most a barátságokra tértünk át. Az első órán egy bemelegítő beszélgetéssel kezdtünk (ki mit gondol róla, mit vár el egy baráttól, barát-e az, aki elvár a másiktól dolgokat, mi az alap, van-e különbség a gyerekek és a felnőttek barátsága között…) Ez után kitöltöttünk egy táblázatot, melyhez hasonló a munkafüzetükben van, s azt méri, mennyire ismerik egymást. Kétszer tölttettem ki velük, először csak mást lehetett beírni a táblázatba (önmagukat nem), a másik alkalommal pedig csak önmagukat. Alig bírták megállni, hogy ne beszéljenek (néma feladat volt). Összehasonlítottuk a két papírt, s bár volt köztük mennyiségi különbség, ők nagyon boldogok voltak, hogy annyi mindent eltaláltak. (Már a pozitív oldalát nézik a dolgoknak!)
Óra végén még maradt egy kis idő a múlt hónapban elkezdett osztályfotók sorozathoz, melyet a következő órákon is folytattunk. (A néma fotós feladat: mindenki készít egy osztályképet úgy, hogy ő találja ki a témát, és állítja be az osztálytársakat hozzá. Úgy módosítottuk a feladatot, hogy egy idő után meg lehet szólalni, így hatékonyabb.) Ezek közül a jobbakat a decemberi adventi naptárhoz is felhasználom, melyet a faliújságra tervezek. Sok pillanatfelvétel is készül közben arról is, ahogy próbálkoznak, idétlenkednek, ötletelnek. A barátokat is lefotóztuk, külön a fiúkat, a lányokat stb.
Az egyik nyelvtan órán pont a jellemzést tanultuk, így ötvözve a két óra anyagát, egymás jellemzése volt az egyik feladat. Bedobtuk mindenki nevét egy zacskóba, majd mindenki húzott egyet. A végén, amikor felolvastam a fogalmazásokat, lelkesen találgatták, hogy vajon melyik írás kiről szól.
A feltöltött képen az egyik diák által készített osztályfotó látható, melyen azt is megörökítették, hogy mi az, ami a mai napjainkat megkeseríti, ugyanakkor szerettek volna olyan dolgokat is odatenni, melyek örömet okoznak nekik. (Azért a kép kedvéért közelebb állnak egymáshoz.)

Képek