Boldogságóra Program

Októberben közkívánatra többször is hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, sőt már egyes részeit maguktól is énekelgetik a gyerekek. Újra átbeszéltük a fogalmakat: mit jelent, ha valaki optimista, és mit jelent az ellentéte, ha valaki pesszimista. Gyönyörű, színes optimista szemüvegeket készítettünk, amihez tanultunk egy versikét is: „Van nekem egy szemüvegem, minden rosszban segít nekem. Amikor én azt felteszem, szebbé válik a világ nekem.” Megpróbáltuk a szemüvegen keresztül észrevenni a jó dolgokat. Közben ismételgettük a Pozitív mondókát is.
A fejlődési szemléletmódról is beszélgettünk. Olyan helyzetekről meséltek a gyerekek, amikor úgy érezték, soha nem fognak tudni elsajátítani valamilyen tevékenységet, ami aztán mégis sikerült nekik. Pl. egy fiú arról mesélt, hogy nagyon szeretett volna vezetni egy fűnyíró traktort, de el sem tudta képzelni, hogy tényleg sikerülhet neki. Aztán megpróbálta, és megcsinálta. Sok ehhez hasonló történetet meghallgattunk, így aztán készítettem az osztálynak egy naplót, amibe összegyűjtjük ezeket. Az elejére beragasztottam a Pozitív mondókát is. Páran már rajzoltak, írtak is bele.
Végül az erősségek közül a remény, optimizmus erősségét jártuk körül. Kis magyarázat után eljátszottunk egy osztálytalálkozót, ahol mindenki 10 évvel idősebb. Nyilván másodikas gyerekeknek ez annyit jelentett, hogy akkor már felnőttek lesznek. Először kicsit bátortalanok voltak, de aztán az egyik gyerek komolyan vette, hogy el kell játszani az akkori énjét, és elkezdett színészkedni. Nagyon vicces volt, ahogy köszöntötte rég nem látott osztálytársait, majd elmesélte, hogy ő most egy kertészetben dolgozik, ápolgatja a növényeket és traktorral nyírja a füvet. Ezután már mindenki eleresztette a fantáziáját. Volt rendőr, tankot vezető katona, műszerész, állatorvos, helikopterpilóta, stb. Ezután próbáltak az apró bosszúságokra pozitívan reagálni az „Ez fantasztikus, mert…” kezdetű mondatokkal. Ez az óra igazán vidám hangulatban telt.

Képek