Nézzétek! Úszik az égen! (2. rész)
- Csoport neve: RAFAI5b
A mese folytatása:
Sirálypapa csak azt nem tudta megmondani, vajon miféle madár tojását vette meg a vásárban.
Sirálymama betakargatta a tojást, melengette, a széltől is óvta, és láss csodát, pár hét múlva tényleg kikukucskált a héj alól egy apró madárfejecske. Nagy volt az öröm! A fiókának szép szürke színe volt, és nagyon jó étvágya, így aztán rohamosan nőtt is. Sirálymama büszkén vitte körbe a faluban a fiacskáját, és ahogy az lenni szokott, mindenki dicsérte, milyen ügyes, milyen szép, milyen formás a csőre… csak egy dolgot nem említett senki: hogy a farktolla helyén haluszonya van. Az első vedlés után aztán már Sirálymamának is feltűnt valami furcsaság: a kihulló pihetollak alatt fényes pikkelyek fedték a fióka testét. Sirálymama hiába kötött neki pulóvert, a többi madárgyerek csúfolni kezdte, senki sem akart vele játszani. Behemótnak hívták, és háta mögött kinevették csámpás járását. A fióka pedig csak nőtt és nőtt, egyre több halat kellett neki fogni, míg végül a falu vénei aggódni kezdtek: hívatták a szülőket, és leültek velük tanácskozni.
– Ti vagytok e falu legtiszteletreméltóbb és legbékésebb lakói – kezdték a beszédet. – Ám a fogadott fiókátok megzavarja a rendet.
– Miféle, fajta madár ez a ti gyereketek? Talán veszélyes ránk nézve! – kiabálta be valaki.
– Ki tudja, mekkorára nő még! Nagyobb lesz, mint a falu – mondta egy másik.
– Ráadásul semmi hasznát nem vesszük – kontrázott a jegyző. – Csak letapossa a virágokat.
– Büdös halszaga van… Rossz példát mutat – morgolódtak a háziasszonyok. – És eleszi fiókáink elől a halat…
Végül megvizsgáltatták a furcsa madárfiókát a falu orvosával, aki megállapította, hogy a gyermek valószínűleg nem madár, hanem hal.