Boldogságóra Program

Nem volt könnyű, de sikerült
Boldog Dóra ismét a varázsládán ült, így a gyermekek már érkezéskor tudták, hogy Boldogságóra lesz. Örömmel fogadták, néhányan még üdvözölték is. A reggeli játékidő zavartalanul zajlott, egészen addig, amikor egy kislány észrevette, hogy nincsenek a babaszobában, a kosárban a plüssjátékok, amivel szeretne játszani. A kosarat a csoportszoba közepére helyeztem, hogy mindenki jól láthassa mi történt. Közös keresgélés indult, a fiúk is bekapcsolódtak a kutakodásba, de nem jártak eredménnyel. Kopogtattak az ajtón, hamarosan meg is jelent egy boszorkány báb, aki tudtára adta a gyermekeknek, hogy ő vitte el a játékokat és csak akkor adja vissza, ha áthaladnak az akadályokon. Meg kell küzdeniük azért, hogy visszaszerezzék a plüssfiguráikat, ami nem lesz könnyű feladat. A „Repül a karom, ha akarom, ha akarom” kezdő relaxációs gyakorlattal indítottuk el az órát. Az akadálypályát már reggel elkészítettem a tornateremben. Különböző tornaeszközöket használtam, melynek a végére egy bújócsövet tettem, ide helyeztem egy zsákban elrejtve a játékokat. Az akadályok egy mesebeli erdőben voltak, ahol nehéz küzdelmek elé néztek a gyermekek. Lehetett csúszni, bújni, mászni, fellépni, ugrani, körbe járni. Akinek kicsit nehezebben ment a feladat, azoknak segíthettek a társaik is. Együtt könnyebben ment az akadályokon való átjutás. A nehéz és fáradságos küzdelem után, végül meg lettek az elveszett játékok. Beszélgettünk az akadályokon való átjutásról, milyen érzés volt számukra, mi jelentette a legnagyobb nehézséget. Többen mondták, hogy kicsit féltek a létrán, nehéz volt átjutni rajta, de meg lehetett csinálni, a végén pedig megkönnyebbültek egy kicsit, amikor meglettek a játékok. Mindenki választott egyet belőle és így mentünk vissza a csoportunkba. A gyermekek elfáradtak, így az „Ellazulni, jaj de jó” zenére való könnyed mozgás segítette őket a feltöltődésben. A mesét, a mesehallgatás szokásait megtartva, mesepárnáikon elhelyezkedve hallgatták végig. A sok mozgás után türelmesek voltak. Beszélgettünk arról, hogy milyen érzés, amikor nehéz feladatot kell megoldaniuk, milyen, amikor az teljesül. Van közös nehéz feladatunk is: a cipőkötés, ami csak kevés gyermeknek sikerült eddig, de tovább gyakoroljuk, persze otthon is szükséges a megerősítés. Tükör előtt érzelmeket játszottunk, ki kellett találni egymásról, ki mit is érezhet. Nagyon jókat kacagtak, sokszor próbálták társukat utánozni. A feladatlapon saját érzelmeikhez kapcsolódó arckifejezésüket jelölték meg. Örömmel tapasztaltam, hogy a legtöbben a vidámságot karikázták be. A hajótörés játék lelkesedést keltett bennük. Ezt a játékot már jól ismerték, csak kicsit más néven. (pingvinek a jégtáblán) A játék közben vigyáztak egymásra, izgalommal segítették társaikat. Volt egy kisfiú, aki sokat bohóckodott közben, de őt sem hagyták cserben, hogy ne essen a vízbe. Végül sikerült kis helyen is elférniük, így mindenki megmenekült. A megküzdés jelét már reggel kiszínezték, amit a 6. lépcsőfokra helyeztünk fel. A záró éneklés sem maradhatott el, melyet már a maguktól kértek a gyermekek. Beszélgettünk az óra végén, hogy otthon is meséljenek a Boldogságóra élményeiről. Több szülőtől is kaptam visszajelzést, hogy örülnek neki, hogy van Boldogságóra az óvodában, mert a gyermekük ilyenkor jó kedvvel megy haza, vidáman mesél, mennyi mindent csináltak. A pozitív megerősítés mindig jól esik, újabb célok elé állít. Az óvodában megrendeztük a jelmezbált, ahol színes jelmezekbe öltöztek a gyermekek. A csoportokba átvonultunk, ahol nagyon sokféle mesehőssel találkoztunk, akiknek boldogulni kellett már nehéz helyzetekben. Egymást megcsodálva, vidám farsangi tánccal mulatoztak a gyermekek az óvoda valamennyi csoportjában.

Képek