Nem vagy egyedül

- Csoport neve: sutikek4a
- Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája, Napközi Otthonos Óvodája
- Kategória: Alsósok
- Téma: Társas kapcsolatok
- (15 megtekintés)
Novemberben különleges foglalkozásunk volt a gyerekekkel. A társas kapcsolatok jelentését, erejét és mindennapi hatását jártuk körbe. Már az óra elején láttam rajtuk a kíváncsiságot, amikor elkezdőd az „Ingyen ölelés” videó. Ennek a finom, meleg hangulata pedig azonnal megteremtette azt a biztonságos légkört, amelyben bátran lehet beszélni érzésekről, élményekről, egymás felé fordulásról. A gyerekek meglepően őszintén meséltek arról, kitől szoktak ölelést kapni, és milyen érzés számukra a közelség, a figyelem, a törődés. Van, akiről kiderült több ölelést igényelne, ekkor jó volt látni, hogy szinte egyből 4-5 társa felpattant és odaszaladt hozzá megölelni.
Vittem közéjük egy fonalgombolyagos játékot, amely során a teremben szinte megfoghatóvá vált az, amiről addig csak beszéltünk, a kapcsolódás. Ahogy a fonal szálai egyre sűrűbb hálót rajzoltak a körben, a gyerekek is ráébredtek, hogy mindannyian részei valami nagyobbnak. Megható volt hallani, milyen szavakkal illették egymást.
A boldogságórákat igyekszem mindig valamilyen kézműves foglakozással kiegészíteni. A barátságfüzér készítése önkifejezési lehetőséget adott azoknak is, akik szavakkal kevésbé nyitnak. Minden kis emberalak egy-egy személyiséget tükrözött vissza, aprólékosan rajzolt minták, kedvenc színek, matricák és egy-egy pozitív tulajdonság, amely különlegessé teszi őket. Amikor a végén a füzért összeillesztettük, igazi szimbóluma lett annak, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, mégis egy csapat.
A zárókörben elhangzó kedves mondatok pedig olyanok voltak, mint apró ajándékok. Láttam az arcokon, hogy milyen jólesik egy-egy megerősítés, és hogy mennyire fontos lenne ezekből minden nap több. A gyerekek egymás felé fordulása, figyelme és őszinte dicséretei tovább erősítették a mondatot, ami a mai óránk vezérgondolata lett: „Mindig forduljunk szeretettel egymás felé, mert nem tudhatjuk, kinek a napját tesszük szebbé vele.”
Egészében úgy érzem, ez az óra nemcsak egy feladat volt, hanem valódi élmény, nekik is, nekem is. A kapcsolatok láthatatlan hálója ma láthatóvá vált, és remélem, hogy a gyerekekben hosszú távon is nyomot hagy az az egyszerű, de annál fontosabb üzenet, nem vagyunk egyedül.
