Boldogságóra Program

A mi csoportunkban is alakultak ki szoros, igazi barátságok. Érdekes volt egy-egy játéknál megtapasztalni, hogy kinek mennyi barátja van és persze azt is, hogy viszont barátnak tekinti e minden gyermek a másikat. A munkafüzetből másolt feladatoknál megbeszéltük, hogy nem mindig barát az, akivel jót játszunk. Sok társa, játszópajtása lehet egy-egy gyermeknek, de igaz barátja kevés van még a felnőtteknek is. Ez a barátság karkötő készítésénél is meglátszott, volt aki egész héten le sem vette a karjáról, nagy kincsnek tartotta, hiszen a barátjától kapta. Volt olyan páros , aki a nap folyamán összeveszett, és az egyik szerint szétszakadt magától a karkötő, és megsemmisült (amit a szemetesben találtam meg később) Nagyon élvezték a bábozást, maguk is életre keltették a süni, a maci, és nyuszi bábokat. Örültem, amikor az egyik kisfiú azt mondta, hogy ő hálás szívvel gondol mindig a barátjára, ha jót játszanak, és otthon is vágyik rá, hogy együtt lehessenek. Remélem még nagyon sok jó és igaz barátra lelnek nemcsak az oviban, hanem az egész életük során.

Képek