„Nem fér harag a szívembe!”

„Nem fér harag a szívembe!”

2025. Április
Megbocsátás hónapja

A megbocsátás témáját a szőnyegre leülve kezdtük boncolgatni. Most nem mondtam nekik, hogy Boldog-ság hét van, és mivel fogunk foglalkozni, hanem csak feltettem egy kérdést: „Van valaki, akire haragszol, mérges vagy?, Miért?” A gyerekek persze tették fel sorba a kezüket, és olyanokért haragudtak a társukra, amik nagyon apró dolgok voltak. Például, hogy nem jött el a szülinapomra, elvette a játékom amikor épí-tettem, vagy piszkált. Amikor megkérdeztem lehetett-e volna javítani a hibán, persze mindenki elmondta a megoldást. Akkor rájuk néztem, és azt mondtam: ”Most komolyan képesek vagytok egymásra ilyen butaságok miatt haragot hordozni a szívetekben, ahelyett, hogy jókat játszanátok? Na akkor gyorsan ker-gessétek el magatokból a haragot, meg a mérgességet, és öleljétek meg gyorsan egymást, mert felrobban mindjárt a szívetek, aztán minden piros lesz a szobában. Olyan lesz, mint a vulkán kitörés.” Erre nagyokat nevettek, megölelgették egymást, nevetve, vidáman. Meghallgattuk a Hahó együttes Barátság dalát, és a Varázsszavakat Kowalskyéktól, közben persze táncoltunk. Megtanultuk a varázsszavakat, megbeszéltük, melyik mire jó, hogyan is történik a bocsánatkérés, és megbocsátás. A folyosóra a táblánkra kiraktam:
Április
Megbocsátás Hónapja
A varázsszavak: sajnálom, bocsánat, köszönöm, szeretlek!
Használd ezeket!
Színezz tojást, ragaszd fel, addig öröm tölti el a szíved, a haragot meg felejtsd el!

Az asztalon meg kis színezni való tojások várták, hogy kiszínezzék, és felragasszák őket. A csoportban pedig a tojásokat mikrocsoportban díszítették, óriásiakat, és papírtépéssel mozaikozva. A közös munka miatt. Csináltunk ügyességi, vicces váltóversenyeket, ahol mindenki nyert, mert nem a verseny számított, hanem a küzdés, az ügyesség, a másik bíztatása. Tornaórán is a focizás, labdaadogatás, célbadobás volt a sláger, amit együtt-egymásért végezhettünk. Erősítettük a barátságokat, a kitartást, a küzdést. Az állatok szeretetének is kedveztünk, mert elmentünk a közeli Pinto Ranchre, ahol egyedi, ritka állatokat etet-hettek, figyelhettek meg. Ott is volt váltóverseny, amibe mi felnőttek is beálltunk, például az egyik játék-ban minket kellett ’felöltöztetni’ cowboynak. Táncoltunk, még limbózás is volt zenére, kincskeresés térkép segítségével. Ami mégis a legjobban tettszett nekem, hogy a gyerekek a felelős állattartásba is betekint-hettek, megismertük az állatok egymás, és családjuk iránti feltétel nélküli szeretetét, hogyan lehet, és kellene sok embernek is óvnia kicsinyeit, párjukat. Különleges törpe állatokkal ismerkedtek meg, törpe kenguru, szarvas, aki akkora volt, mint egy kiskutya. Szarvasmarha fehér, fekete szemekkel, amik az or-szágban már csak két helyen tenyésztenek, mert annyira ritka. Természetesen törpeló, csacsi , láma is volt, fácán, bárány, madárkák, csíkos mókus, stb.
A folyosóra a húsvéti dísz is közös munka, mindenki tett hozzá valamit. Többször zenéltünk, egymással szemben kézenfogva egymás szemébe mondtuk a varázsszavakat, és hogy miért jó, hogy a barátom vagy. A kedvenc mesénk a Hétszínvirág lett, ahol a megbocsátás, a harag rossz tanácsadó, és az elfogadás sze-repel olyan hétköznapi mesében, mintha velünk is megtörtént volna. Hiszen ki ne szeretne egy szirmot, hogy minden kívánsága valóra váljon. Bella Hála című erősség dalára koreografáltam egy táncot, amivel az anyáknapi műsort kezdjük el, a lányok piros tulipános, a fiúk kék tulipános kendővel a kezükben. El kezdtem olvasni nekik Antoine de Saint-Exupéry: A Kis Herceget. Azt gondolom, nem lehet elég korán, és túl későn sem megismerni ezt a könyvet. Tele érzelemmel, jó érzelemmel. A mindfullnessben is lépked-tünk előre, a Szívmanó nyugilégzésből mindig húzhatott valaki, és azokat ismételtük, gyakoroltuk, vagy ismertük meg.
Írtam nekik verset is a barátságról, ezt gyakoroltuk:

Nekem a legjobb a világon,
van egy kedves barátom.
Alig várom, hogy minden nap lássam,
és vele nagyon jókat játszak.
Mindig figyelünk egymásra,
én mondom meg mi a pálya,
Ő meg rákontráz a szabályra.
Azt hiszem ez most már így marad,
Együtt döntjük le a falakat.
Ha valami tán gondot okoz,
Ő reá mindig számíthatok!

Képek