Nem akartalak megbántani!

A megbocsájtás gyermekek között gördülékenyebben megy, mint felnőttek között.
A mindennapi (óvodai) életünkben: játék közben, szabadidős tevékenység közben, öltözés- vetkőzéskor gyakran előfordul, hogy nem szándékosan megbántunk valakit. De van, hogy olyan szavak is elhagyják a szánkat, hogy : „Nem szeretlek.” „Nem vagyok a barátod.” „Ne, akarok veled játszani.” stb ami nagyon bántó a társak számára. Ilyenkor megbeszéljük, hogy egymást szeretni kell, odafigyelni, és segíteni. Ha véletlenül megbántottuk a másikat, tudni kell bocsánatot kérni. Ez a társunknak is jól esik, és bennünket is jó érzéssel tölt el.
Rövid relaxáció után meghallgattuk a Ho’ oponopono című Bagdi Bella dalt.
Ezután a mini csoportosaimnak elmeséltem Szutyejev meséjét az Okoska botocskát. A gyermekek már ismerték ezt a művet, de külön megbeszéltük, hogy a nyúl folyton kinevette a sünit az „okoska botocska mindenben segítőcske” felfogása miatt. A mese végére a nyúl rájött, hogy a süninek igaza volt, a bot mindenben segített neki, ezért elszégyellte magát, és bocsánatot kért, Persze a süni nem haragudott rá, mert megkedvelte a nyulat. Szép gesztus a bocsánatkérés, de meg kell tanulnunk megbocsájtani is ( egy mosollyal, egy simogatással…) mert ezután mindenki megkönnyebbül, jó lesz tőle a kedve.
Levezetésként kiszíneztük a mf. 62. oldalán a varázsszavas képeket.