Boldogságóra Program

Április hónapban a megbocsátás gyakorlását, a „Hervad a virágom, éled a virágom…!” relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A gyakorlat elvégzését követően megkérdeztem a gyerekektől, hogy mit jelent a harag, haragudni valakire. Záporoztak a válaszok, mert igen gyakoriak a gyerekek között a konfliktusok, amelyek legtöbbször abból adódnak, hogy nem beszélik meg egymással a problémát, nem keresnek közösen megoldást, nem kötnek kompromisszumot, hanem egyből hangzik az „Óvó Néni, nem akar XY velem játszani, vagy most nem a barátom, vagy éppen elvette a játékot tőlem stb.” Ilyenkor közösen megbeszéljük, hogy mi a probléma, és mivel, hogyan tudnánk megoldani azt, hogy ne legyen harag, és mindig bocsánatot kérünk egymástól. A bocsánatkérés, és a megbocsátás eddig is nagy hangsúlyt kapott csoportunkban. Nagyon tetszik nekik a mondóka a könyv 173. oldaláról. sokszor mondogatjuk a nap folyamán.
Megkérdeztem tőlük, hogy milyen érzést kelt bennünk amikor mi bántunk meg valakit, és milyen érzés amikor minket bánt meg valaki. Ügyesen felismerték, hogy mindkét esetben rossz érzés van a szívünkben, és nem érezzük jól magunkat. Minél hamarabb szabadulni akarunk ettől az érzéstől, és amikor minket bántanak meg, akkor várjuk, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk, ha pedig mi bántunk meg valakit, akkor boldogok vagyunk, amikor megbocsát nekünk, viszont az utóbbi kissé nehezen megy számukra, ezt is elmondták.
Azt játszottuk, hogy beszélgetőkörben mindenki elmondhatta, hogy ki bántotta meg őt, mi esett neki rosszul nem olyan rég. A legtöbb esetben a testvért, vagy a csoporttársat említették, de akadt olyan is, aki azt mondta, hogy nem bántotta meg senki. Gondolkodtunk is, hogy ez hogyan lehetséges, és arra jutottunk, hogy valószínűleg olyan emberek veszik körül, és olyanokkal szere játszani is, akik nem szokták megbántani, vagy nagyon odafigyelnek arra, hogy nehogy véletlenül megbántsák őt.
Egy gyerek a szüleit említette, hogy ők szokták megbántani, mert sokszor kiabálnak vele, amit ő nem szeret, és nagyon rosszul esik neki. Próbáltam pozitív oldalról megközelíteni a problémát, hogy hátha segít neki a megbocsátás folyamatában, és elmagyaráztam neki, hogy gyakran a szüleik elfáradnak, és estére már nincs sok türelmük, ezért nem kellően tolerálják a huncutságokat, és megemelt hangon közölnek dolgokat, de ettől nem szeretik kevésbé őket, sőt biztosan minden alkalommal megbánják, hogy rosszul cselekedtek, csak nem beszélnek róla, és ez rossz. Elmondtam neki, hogy minden ilyen esetben legyen ő az ügyes, és mondja el szüleinek, hogy ez neki nem jó érzés, és próbálják meg megbeszélni, hogy ki hibázott, és miben, hogy senkiben ne maradjanak rossz érzések.
Megkértem őket, hogy soroljanak fel legalább egy-egy jó tulajdonságát is az illetőnek, aki megbántotta őket. Mindig akad ilyen tulajdonság is., ami pozitív.
Ezután a varázsszőnyegen elrepültünk Hawaii szigetére, és elmeséltem nekik a Ho’oponopono varázsszó történetét. Nagyon tetszett nekik, és örömmel el is dramatizálták a történetet. Meghallgattuk Bagdi Bella- Ho’oponopono című dalát is, hol kézfogással énekelve, hol pedig úgy, hogy mindenki odament egy társához, és mondott neki egy varázsszót. A munkafüzetekbe mindig örömmel dolgoznak, ami remek lehetőség a téma elmélyítésére, lezárására.
A téma továbbadására ajánlottam fel számukra, hogy meséljék el otthon szüleiknek a varászszó történetét és jelentését. Használják otthon bátran! Játsszanak együtt!
Április 22.- A Föld napja
Óvodánkban veteményezéssel, növénygondozással, ötletes játékokkal, és a zenés produkciónkkal emlékeztünk meg a Föld napjáról.

Képek