Boldogságóra Program

Hogyan oldjunk meg egy problémát egy elénk táruló nehézséget? Senkinek sem egyszerű ez, de nehezítsük a problémát úgy, hogy kerekesszékben ülő, nem beszélő, de kommunikálni vágyó, nagyon jófej tanulók vagyunk.
Mindenkinek megvannak a saját lehetőségei. Célunk az volt ebben a hónapban, hogy tanulóink megtanulják kifejezni az akaratukat, jelezzék a nemtetszésüket, keressék a megoldásokat a problémáikra.
A téma önmagában is nehéz volt számunkra. A hétköznapokban tapasztalt problémák szemszögéből közelítettük meg. Ebben Trexler Erik is a segítségünkre volt.
Bevezetésképpen saját tapasztalatokat, illetve a Szalonka című rövid mesét használtuk. Az animációs filmet többször is megnéztük, alaposan átbeszéltük a kismadár nehézségeit és az erre születő megoldásokat. Több tanórán is teremtettünk olyan szituációkat, ahol rossz példát látnak. Ilyenkor lehetőségük volt szólni és a helyes megoldást megmutatni (Kutyaterápián kérdezés nélkül rámászunk a kutyára. Ennek a rossz példának a megoldásaként először kérdezzük meg a gazdáját, hogy szabad-e megsimogatni.)
A Boldogság napunkon felelevenítettük a mesét. A növendékeknek sorba kellett tenni az eseményeket és eldönteni, hogy jó vagy rossz, ha a kismadár nem megy be többet a vízbe. Ismételten átbeszéltük a nehézségeket és a megoldásokat. Majd a pedagógusokból színészek, a tanulókból pedig kritikusok lettek. Előadtunk nekik néhány jelenetet, ahol rossz példákat látnak ( Elesem és kivetnek. Nem visznek el a mosdóba, pedig jeleztem.), nekik kellett megoldást találni a szituációkra a saját eszköztárukból. (Kiabálok. Segítséget kérek. Kopogtatok az asztalon.) Ezt a feladatot nagyon élvezték és sokat nevettek.
Szünet alatt szerettük volna tesztelni a tudásukat. Megkértük Eriket, hogy segítsen nekünk az átrendezésben és szándékosan okozzon galibát (Elveszi egy növendék székét. Kikapcsolja a kommunikátorokat és tableteket. Rosszul rakja oda az eszközöket.). A tanulók nem hagyták magukat megtréfálni, mindenki jelezte a problémáját és segítséget kért.
Ezután lehetőségük volt beszélgetni Erikkel, aki elmesélte milyen nehézségei adódnak amiatt, hogy mozgássérült. Erik egyébként érzékenyítő és motivációs előadásokat szokott tartani. Tanulóink kommunikátor segítségével kérdezhettek, reagálhattak, megoszthatták hasonló élményeiket. Végül is a tanulság számukra a nap végén az volt, hogy: Naná, hogy szólok!

Készítette: Kondákor Anna és Langné Felföldi Anna

Képek