Boldogságóra Program

Optimistaként mindenben a jót, a szépet, a kedveset, a varázslatosat keressük és főleg látjuk meg. Nem kellenek ehhez nagy dolgok, inkább csak fogékonynak, nyitottnak kell lenni az életünk apró örömeire, csodáira. Célunk, hogy ebben segítsük a gyerekeinket! Érezzék, hogy fontosak, úgy vannak jól, ahogy vannak. Meggyőződésünk, legjobb módszer a dicséret! Hiszen minél többet dicsérjük a gyermeket, annál inkább tudatosul benne, hogy ő is ügyes, mindent meg tud csinálni, nyilván az életkorához mérten. Ez pedig motiválja, hogy egyre pontosabban, önállóbban, kreativan végezze a dolgait.
A hónap feladata az optimizmus gyakorlása volt. Nálunk ezt gondolták róla a gyerekek…….
• Milyen az optimista ember? (boldog, vidám, mosolygós)
• Hogyan lesz valakiből optimista? (Mindent megpróbál, ha jól csinál valamit, sokat dicsérik, ügyes, segit másoknak, pozitívan gondolkodik, hisz magában)
• És milyen az, aki nem optimista? (pesszimista, morgós, nincs kedve semmihez, szomorú, ideges, kiabálós, azt hiszi, hogy semmit se tud megcsinálni, sokszor leszidják, megbüntetik)
• Mit érezhet az egyik ember és mit a másik? (jó kedvet – szomorúságot)
Jól körül jártuk a témát, közben voltunk optimisták, voltunk pesszimisták.
• Melyik helyzetben éreztük jobban magunkat? (Amikor optimisták voltunk, sokat nevettünk, tudtunk segíteni, sikerült bekötni a cipőfűzőt, megtanultam kétkerekűvel bicajozni, sikerült megvigasztalni egy sírós ovistársat…)
Úgy tűnik, az optimizmus tényleg egyenlő a pozitív gondolkodással!
Mindenki kívülről fújja: ..Mert én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok!”

Képek