Boldogságóra Program

E hónap témáját testnevelés órákon dolgoztuk fel. Mivel a testnevelés az örömtantárgyakhoz tartozik, már önmagában is boldogságot hozó óra.
Arra gondoltam, hogy most maguk a gyerekek lesznek a fotómontázson, amint épp gyakorolják az optimizmust.
Beszélgettünk arról, hogy mit jelent optimistának lenni. Kérdeztem őket, hogy ki optimista. Magam is meglepődtem, hogy a kis elsősök közül mindenki optimistának vallotta magát. Azonban elmondták azt is, hogy van, amikor azt gondolják magukról, hogy nem képesek valamire. Mint például a fal megmászása, vagy a bordásfalra való felmászás és a padon lecsúszás.
A bal alsó képen még azt látni, hogy mennyire „félnek” a magasságtól, a rájuk váró feladattól, a fal megmászásától. A többi kisebb képen is látható a félelem, ami arcukra ült a magasban. Azután jött az első testnevelés óra, ahol a magasság és önmaguk félelmének legyőzése volt a cél. Az óra végén az volt a feladatuk, hogy mindenki olyan magasra másszon a bordásfalra, amennyire bátornak érzi magát az óra után. Ez látszik a jobb felső kis képen.
Majd jött a következő tesióra, ahol falat másztunk. Ez még nagyobb kihívás volt nekik, mert a kapaszkodók kicsik és a fal teljesen meredek és magas. Ezt is egymás biztatásával meg tudták csinálni.
A fókuszban lévő nagy kép az óra végén készült, ahol szintén az volt a feladat, hogy mutassák meg mennyire bátrak már. Hát mondhatom mindenkinek sikerült legyőznie félelmét!
Nagyon fontosak ezek a megtapasztalások, mert azt az üzenetet hordozzák, hogy „Képes vagyok! Meg tudom csinálni!” Még akkor is, ha először félelmetesnek, sőt lehetetlennek tűnik. Együtt bármire képesek vagyunk!
A testnevelés órákon készült montázs nem sikerülhetett volna olyan jól, ha nem biztatják egymást a gyerekek. Mivel elsősök és írni még nem tudnak, ezért én gépelem be az ő szájukból elhangzott mondatokat:
Hajrá! Meg tudod csinálni!
Gyere! Fogom a kezed! Segítek!
Ügyes vagy! Szuper!

Képek