Boldogságóra Program

Iskolánk tanulói Tatabánya peremén, városunk gettójában élnek. Valamennyien hátrányos helyzetűek. Miként a hála fogalma, náluk az optimizmus is sajátos, kissé az általános megfogalmazásától eltérő tartalommal bír. Lehúzó tárgyi és szociális környezetükben a derűlátás ritka áldás. Keveseknek jutó kapaszkodó, mentőöv.
A “Nagyító” feladathoz a saját környezetükről készült fekete/fehér fotók adták a kiindulási alapot. Eleinte többen szégyellték a képeken megjelenő otthonokat. A gyermekek a feladatot értették, tetszett nekik, a választott részlet kiemelése után azonban mindannyian – belefeledkezve a munkába – tovább szépítették a rajzot. Bár a részlet kiemelése így “belevész” a kész munkákba, de a jobbítás lehetősége örömmel töltötte el a kis alkotókat.
Derűs hangulatban fogalmazták meg, hogy talán mindenben van valami szép, de “a legjobb mégis, hogy mindenből lehet sokkal szebbet, jobbat csinálni!…”

Képek