Boldogságóra Program

Az órát egy már jól ismert relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom!”. Nagyon szeretik a gyerekek ezt a gyakorlatot, írás órán gyakran használjuk ujjmozgatóként. Most azonban a havi témához kapcsolódóan új értelmezésben vettük elő: megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen kincseink lehetnek (tárgyi és nem tárgyi egyaránt). Milyen érzés az, ha ezeket a kincseket elrejtjük és milyen az, ha megmutatjuk, milyen kincseket adhatunk egymásnak, amivel megörvendeztethetjük a másikat (akár egy rajz, vagy egy ölelés, de szóba került, hogy egy szép kavics, egy szem cukorka, egy mosoly, stb. mind-mind lehetnek olyan kincsek, amikkel örömet okozhatunk a másiknak). December különösen alkalmas arra, hogy a gyerekeknek felhívjuk a figyelmét az ajándékozás, az adakozás, adományozás, jótékonyság, jócselekedetek boldogító érzésére, kiváló alkalom, hogy megtanulják és megtapasztalják a „Jobb adni, mint kapni!” boldogságfokozó hatását.
Az adakozást megélhették a gyerekek a gyakorlatban is: iskolánk csatlakozott a MosolyManók programhoz, és sok-sok cipősdobozt töltöttünk meg játékkal, íróeszközökkel, édességgel. Az osztályunk készített képeslapokat is a dobozokhoz, melyekre csupaszív rajzaikat alkották meg, ezzel is örömet szerezve a rászoruló gyerekeknek.
Az ajándékozás örömét osztályunkban is megélhettük. Adventi hagyományunk, hogy december elsejétől minden nap kihúzzuk egy-egy kisgyerek nevét (a névkártyák az én ajándékaim voltak a gyerekeknek, kamatoztatva a nyáron megszerzett kalligráfiai tudásomat, ezt elmesélve a gyerekeknek az egész életen át tartó tanulásra hívtam fel a figyelmüket). A szerencsés kisgyerek ajándékba kap egy adventi kupont, mely biztosítja, hogy aznap ő legyen a kiválasztott (sor elején állhat, nem kell házi feladatot írnia, oda ül, ahova csak szeretne stb.), így biztosan boldogan megy haza aznap, hiszen érzi az egész napos figyelmet, törődést. Ezen kívül a Mikulásos adventi naptárunk egy-egy zsebecskéjéből megkapja a számára odakészített kis csokoládét (aminek boldogságfokozó hatása szintén bizonyított…).
December közepén egy újabb boldogságóra keretében megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a jó cselekedetekhez mire van szükségünk. A munkafüzeti ábra segítségével elkészültek a kis figuráink, amiket tablóra ragasztva elhelyeztünk a tanteremben, hogy emlékeztessen minket arra, hogy mindig van lehetőségünk jót cselekedni, mindenünk adott hozzá. Az iskolában és az otthonunkban adódó lehetőségekről sokat beszélgettünk, hogy mivel segíthetjük egymást, szüleinket, testvéreinket. Mivel tudunk nekik örömet okozni, hogyan könnyíthetjük meg például anyukánknak a karácsonyi készülődést, hogyan csalhatunk mosolyt osztálytársunk arcára, mivel tehetjük boldoggá a környezetünkben élőket, például egy kedves mosoly a boltosnéninek, egy ölelés az udvaron egyedül lézengő diáktársunknak stb. A gyerekeket figyelve azt láttam, hogy a karácsonyi hangulat, a jócselekedetek boldogító érzése végigkísérte a hónapjukat, és bízom benne, hogy haza is vittek ebből a sok-sok tanulságból, tapasztalatból.

Képek