Boldogságóra Program

Óvodánkban 2 hetes projekt váltásban dolgozunk,így az elmúlt két hétben a megbocsájtással foglalkoztunk. Ez is egy nehéz, de izgalmas téma, volt számomra és a gyermekek számára is, hiszen sérelmei az életben, a mindennapokban, mindenkinek vannak, ám azt, hogy megbocsássuk mások ballépéseit, melyet nekünk okoztak, csak kevesen tudták igazán szavakba önteni. Mikor kell megbocsájtanunk, és miért? A megbocsájtás miért fontos, miért jó? Milyen emberekké válhatunk, ha képesek vagyunk megbocsájtani a sérelmeinket? Szabad-e bosszút állni? Ezután hosszas beszélgetés kezdődött a gyermekek sérelmeiről. Általában mindenkinek voltak sérelmei kisebb nagyobb dolgokban, de főleg a játékidőben. Gyakran hozták fel, hogy egyik-másik gyerek elvett tőlük valamit, kérdezés nélkül, és ez milyen kellemetlenül érintette őket. Vagy, ha nem kaptak meg valamit a szüleiktől, és e miatt bosszúsak voltak. A gyermeki lelket gyakrabban motiválja a materiális lét, mint a belső késztetés. Legtöbben az anyagi, kézzel megfogható dolgok felé orientálódtak. Vegyes csoport lévén, még a nagycsoportosok közül is csak 1-2 gyermek értette meg a megbocsájtás lényegét. Ezért úgy gondolom, hogy ezt a témát még gyakran fogjuk elővenni, illetve éles szituációkban felidézni, alkalmazni.
Egyik nap történt is egy ilyen helyzet, melyre azonnal lecsaptam, hiszen az egyik feladat is ez volt, hogy rajzoljuk olyan 3 képből álló képsorozatot, mely egy megbocsájtási helyzetet dolgoz fel.
Majd elkészítettünk közösen egy mesét, melyben az egyik mesehős megbocsájt a másiknak. A Mesehős Micimackó volt, aki elvesztette Róbert Gida lufiját. Azért nem levelet írtunk, mert egyrészt ilyen feladat volt korábban, másrészt az óvodás korosztályhoz sokkal közelebb áll a mese. Ezért együtt kitaláltunk egy mesét, melyben a megbocsájtás volt a fő téma. És a harmadik feladaton is módosítottunk egy kicsit, mivel mi híres emberekkel nem nagyon találkozunk, viszont mesehősökkel igen. A só meséjét dolgoztuk fel PowerPoint formájában. Természetesen ezt én készítettem el, de a mesét közösen találtuk ki. A mese pedig a SÓ. Amikor az öreg király elkergeti a legkisebbik lányát, mert az \\\”csak\\\” úgy szereti őt, mint az emberek a sót. A mesét megnéztük, majd megbeszéltük, hogy mi volt benne rossz és mi volt benne jó? Hogyan oldódott meg a helyzet és ki volt az, aki segített ebben?

Képek