Boldogságóra Program

Apró örömök hónapja
2024. március
Hétfőn reggel a folyosóra szívecske színezőket tettem ki a táblára, aki arra megy kiszínezhet egyet-egyet. Színeztünk virágos színezőket, néhány színezést befejeztünk a múlt heti beporzók napjára készített Naplónkba, amibe a gyerekek munkáit, és az arról készült fotókat gyűjtöttem, ragasztottam egybe. meg is néztük közösen, mindenki megkereshette magát. A szőnyegre legújabb szerzeményemet tettem, egy ágytakarót, ami bolygókat, és az égboltot ábrázolta, hogy beindítsa a gyerekek fantáziáját, mert űrhajós játékunk már van az Ikeából. Elvégre melyik gyerek nem akar űrhajós lenni, legalább egy kicsit. Rajzoltam virágot, olyat, mint a margaréta, kiszíneztem, kivágtam, behajtottam a szirmait középre. Hoztam egy lavorba vizet a szobába, és beletettem a hajtogatott virágot, ami a víztől szépen lassan kinyílt, mint a rügyek a kertekben. Annyira élvezték, szinte mindenki csinált virágot. Beszélgettünk, kinek milyen jó élménye maradt meg a hosszú hétvégéről. Nagyon sok mindent mondtak el, közben én kinyitottam Dóri dobozát, de Dóri nem mert előjönni, ki kellett csalogatni. Kiderült, hogy kicsit rosszul esett neki, hogy mindenki tele volt sok sok kis örömmel, de ő ezekből kimaradt. Ezért ígéretet tettünk neki, hogy a héten sok jó dolgot fogunk csinálni, és nem hagyjuk ki belőle. Elmagyaráztam nekik, hogy ez a hónap, illetve nekünk a mostani hetünk az apró örömök hete. Kezdtük is egy jó mesével. Találtam egy nagyon cuki könyvet, illetve könyv sorozatot, ami egyszerű, rövid kis történetekből áll, a mindennapi életből merítve. Rose Lagercrantz: Az én boldog életem
Tina anyukája nem él már, és mindennapi problémáit követi nyomon a könyv, hogyan szerez barátot, akit el is veszít, költözés miatt. A gyerekeim nagyon szeretik, kíváncsin várják, hogy mi történik, szurkolnak Tinának, hogy mindenben megtalálja a jót. Csak ajánlani tudom. Kisiskolások maguktól is olvashatják. Persze jött egy játék, egyszerű fogócska játék, a Kacsa-Liba, mikor a körben ülők fejét érintve megy körbe egyikük, és mindenkinek kacsát mond, csak a kiválasztott liba, aki megkergeti, de egy kör megtétele után leül a kiválasztott helyére. Kicsit énekeltünk, verseltünk.
Reggel (kedd) vízmanót rajzoltunk, és kék papírral mozaikoztuk ki, amit nagyon ügyesen csináltak már a gyerekek. Reggeli után siettünk az udvarra, mert a Barka Állatsimogató érkezett hozzánk, kis karámmal, és bemehettek a gyerekek megsimogatni az állatokat. Voltak nyuszik, kicsi és nagy is, bárányok, fehérek és egy barna, és kiskecske. Azért hívtam állatsimogatót, mert nagyon nagy öröm ilyen közelről látni, simogatni a pici állatokat. Vigyázni kellett rájuk, hiszen kicsik, a bárányok 2 hónaposak voltak. Ügyesek voltak, nemtörtént baj, nagyon óvatosak voltak. A nyuszikat még el is nevezték, Cukorfalat, és Fahéj is volt köztük. A simogatás után udvari játék, de a hideg miatt fél tizenegykor bementünk a szobába, ahol folytattuk Tina történetét a könyvből, zenéltünk, énekeltünk, verseltünk. Megbeszéltük a holnapi teendőket, és hogy mivel készüljenek a Boldogság Világnapjára. Természetesen még szabad játékra is volt idő.
Elérkezett a várva várt Boldogság világnapja! Mielőtt beérkeztek a gyerekek, kiraktam a bejárati ajtóra, hogy Ma van a Boldogság Világnapja, piros betűkkel, aki jött ma óvodába láthatta, remélem sokan el is olvasták gyerekeiknek. A folyosón a földre egy másik lapra az volt írva, hogy a mai napon aki bejön a Tulipán csoportba, annak meglepetésben lesz része. Az utat színes szívekkel raktam ki, hogy véletlenül se tévesszenek úticélt. A hétfőn kitett szívekhez ragasztottam papírt, hogy írják rá a szülők, mi okozza nekik a legnagyobb boldogságot. (család, vagy nevek voltak írva) Bekapcsoltam a szobában Bella CD-jét, a Repülj Velem-et. Ez egész délelőtt szólt, táncoltak is rá. Kiraktam az asztalra fából készült szíveket, nyakláncnak felfűzve, rá van gravírozva: JOBB VELED A VILÁG! Amikor vendég érkezett a szobába, a gyerekek odamentek az ajtóhoz, köszöntötték Őket: „Köszöntünk szeretettel a Boldogság Világnapja alkalmából!” megölelték, beinvitálták az asztalig, hogy válasszon magának nyakláncot, mert azért az igényeket tekintetbe véve, több féle színű szalaggal lett felfűzve a lánc, és a szívek sem teljesen egyformák. Nagyon örültek neki, sokukat már az ölelés megmosolyogtatta. A szülők is nagyon megköszönték, látszott rajtuk a meglepettség, és szép napot kívántunk egymásnak. Külön jólesett, hogy kolleganőim is jöttek sorban ölelésért, és nyakláncért. Ekkor jött a következő meglepetés, Tenki Réka, aki immár rendszeres vendégünk lesz, ha hívjuk, szakított ránk időt és meglátogatott minket. Hozott süteményt, üdítőt, természetesen öleléssel fogadtuk, nyaklánccal kínáltuk, és Réka, szokásához híven beült a gyerekek közé, játszott, és pakolt velük. Hajfonás nélkül el sem engedték a gyerekek. Fél tízre kimentünk az udvarra, mert a legizgalmasabb egy óvodásnak, az ugrálóvár, amit erre az alkalomra rendeltem, várta az óvoda összes óvodását. Réka kikísért minket, azután mennie is kellett, dolgozni. Az ugrálóvár után udvari játék, gyümölcsevés, Réka sütije következett. Mindenki választhatott magának nyakláncot. és összeálltunk egy közös képre. A mosolyt az arcukra egy kérdéssel csaltam: „Mi volt a mai napban a legjobb?” „Az ugrálóvár,…. az ölelés!” Erre nevetni kezdtek, így vidám lett a kép. Aki délutánra jött, illetve nem tudott átjönni hozzánk, vittünk nekik is ölelést, nyakláncot.
Csütörtökön zöldbe, és felemás zokniba öltöztünk, az Erdők, és a Down szindróma Világnapja miatt. Persze megemlékeztünk a Költészet, és a Tiramisu Világnapjáról is. Tornával kezdtünk, ahol még cápák elől is menekültünk, és mindenféle állatot utánoztunk, babzsákkal. Érkeztek könyvek, fa ’szelet’ , amin láthattuk az évgyűrűket. Megragasztották a vízmanót azok, akik még nem tették meg. Dénes hozott egy robot halat, amit egy nagy lavor vízbe tettünk, és lehetett rajta gyakorolni a horgászatot (ennek annyira nem örültem, mármint, hogy kihorgásszák), de, mint játékot nagyon élvezték a gyerekek. Beszélgettünk a Down szindrómáról, az erdőkről, verseltünk, zenét hallgattunk, és énekeltünk. Befejeztük Tina történetét, illetve az első könyvét kiolvastuk. Tetszett a gyerekeknek, megbeszéltük, hogy jövő héten folytatjuk alvás előtt.
Pénteken a Víz Világnapján reggel korán elindultunk a Csömöri Tóhoz, ami lemérés szerint 7 kilométer oda-vissza. Elhívtuk magunkkal a Boglárka csoportot, vittük a húzós kiskocsinkat, amire minden fontos dolgot rápakoltunk, mint kifli, labda, pohár, alma, keksz, ….és persze Emma, aki nem bírt ilyen sokat gyalogolni. Élvezettel segítettek tolni, húzni. A Tó nagyon csendes, és szép volt. Láttunk vadkacsákat, sajnos egy elpusztult halat, horgászokat, néhány bogárkát, de nagyon sok fát, és ibolyát. A játszótéren játszottak, ettek, ittak, fociztak, még a felnőtt fitnes padokat is kipróbálták néhányan. Nagyon ügyesek voltak, bírták a tempót, a kicsik közül is csak ketten voltak nagyon elcsigázottak.
A héten igyekeztem a gyerekeknek olyan programokat, élményeket nyújtani, amik emlékké válnak óvodás életükben, és szívesen, örömmel mesélik el, illetve emlékeznek vissza. Nagyon nagy örömet okozott nekem is, hogy boldognak láttam Őket. A szívecskéket pedig még mindig kérik tőlem kollegáim is, „A lányomnak is vihetek egyet?”

Képek