Boldogságóra Program

Minden évben izgatottan várom a kedvenc témakörömet, az Apró örömök élvezetét. Fő célom, hogy az óvodásaim észrevegyék a mindennapok boldog perceit, amiből akad bőven az életben. Az a típusú ember vagyok, aki igyekszik értékelni ezeket a csodákat.

Elsőként én osztottam meg velük életem örömeit:
„Örömöm a családom, akikkel nagyon szeretek együtt lenni. Örülök az ő boldogságuknak, egészségüknek. Ha baj vagy bánat éri őket, mindig számíthatnak rám és én is rájuk. Boldogan élek az otthonomban a cicámmal, aki nagyon sok örömet hozott az életembe. Szeretem a hivatásom, örömmel jövök „dolgozni” a munkahelyemre. Szeretem a szabadidőmet tartalmasan eltölteni. Szeretek kirándulni, a természet és az állatok világát, gyakran jógázom, meditálok, szívesen járok koncertekre, kulturális programokra. Szeretem a finom ételeket, italokat. Ezek azok a dolgok, melyek örömet okoznak nekem.”

Ezután az óvodásaim meséltek arról, mi okoz nekik örömet. Volt, aki a kutyáival szeret játszani/óvodába szeret járni/szüleivel kirándulni/kistestvérével sétálni/szereti a fagyit.

A beszélgetőkört relaxációs gyakorlattal és zenehallgatással folytattuk, majd elmeséltem Bezzeg Andrea újabb történetét. Természetesen a munkafüzet feladatai közül is válogattunk.

Megérkezett a tavasz, melegebbek a napok, felpezsdült a természet. Mindennapjaink nekünk is mozgalmasabbá váltak. Azért szeretném az elmúlt időszak történéseit egy csokorban összefoglalni, mert szinte minden tevékenységeinkben felfedeztük az apró örömöket. Használtuk a szívünket az érzelmek megéléséhez, lábainkat a kirándulásokhoz, szemeinket a természet szépségeihez, kezeinket a csodás alkotásokhoz. Mindezek pedig bennünk vannak, mi magunk vagyunk!

Március két nagy ünnepről szólt: 1848-49-es szabadságharc és forradalom és a Víz világnapja. Az egyik kicsit komolyabb, míg a másik egy kicsit könnyedebb projekt. Ez a két témakör rengeteg érzést és tevékenységet hordozott magában.

A beszélgető körben új fogalmakkal ismerkedtünk, különböző érzéseket éltünk meg (pl.: hazaszeretet, környezetszennyezéssel kapcsolatos érzelmek).

Sokat kirándultunk. Egyik alkalommal a szőnyi Lovasegyesületbe látogattunk, máskor a közeli Huszár laktanyába, majd a Duna partra. Biciklivel tekeregtünk az Igmándi erődbe, busszal utaztunk a szőnyi Kórház tóhoz. Nyugalommal és meghatottsággal töltött el, amikor az ovisaimmal körben állva, a madarak csicsergését hallgatva, meditációs gyakorlatot végeztünk a tóparton. Sokat beszéltem a gyerekeknek arról, hogy a növényeket és az állatokat tisztelni és védeni kell. Hálásak lehetünk nekik, hiszen beengedtek minket lakhelyükre. Az erdő pedig feltöltött és energiát adott mindenkinek. A tornaterem helyett többször választottuk óvodánk udvarát és a közeli játszóteret.

Vizuális tevékenységeink is a témáinkhoz kapcsolódtak. Igyekszem a gyerekeket megtanítani az újrahasznosításra. Arra helyezni a hangsúlyt, hogy mindennapi „kacatokból” is varázsolhatunk csodákat (pl.: CD lemezből halacskát, tojástartóból akváriumot, vattakorongokból felhőt, a csoportban található piros-fehér-zöld tárgyakat összegyűjtve egy kokárdát, kavicsból ékszert).

Szeretek megújulni. Egyik reggelen egy táblácskát tettem csoportszobánk ajtaja mellé, amely különböző jeleket ábrázol. Erről mindenki kiválaszthatja, hogyan érkezik a csoportba: köszönéssel, öleléssel, pacsival, kézfogással, tánccal, szívecske mutatásával. Mondanom sem kell, hogy attól kezdve a reggeleink sokkal vidámabban indulnak. Óvodásaim (és a szülők) is imádják!

A fent említett példákon keresztül szerettem volna bemutatni, hogy nincs szükség drága játékokra ahhoz, hogy a gyerekek felfedezzék mindennapjaikban az apró örömöket!

A szülők zárt csoportunkban folyamatos tájékoztatást kapnak mindennapjainkról. Remélem, észreveszik, milyen kis dolgok okozhatnak hatalmas örömöt! Beszélgetéseink alkalmával azt tanácsoltam a szülőknek, hogy telefonjukat cseréljék le a természetre! Beszélgessenek, ölelkezzenek, kiránduljanak sokat a gyerekekkel! Ezek az igazi örömök az életben!

Képek