Boldogságóra Program

Boldogságkörrel indítottam a tevékenységet. A szőnyeg köré álltunk. Felmutattam a varázsfonalat, amit most labdának neveztünk ki. Aki megkapta a boldogság labdát elmondott valamit, amitől boldogságot érzett valamikor. Volt olyan, aki nem tudott válaszolni, ilyenkor kérdésekkel segítettem (Boldog vagy amikor valaki megölel?). A legtöbb kisgyermek a barátsághoz, családhoz, állatszeretethez kapcsolódó dolgokat mondott: pl.: Boldog vagyok, amikor a cicáimat simogathatom. Boldog voltam akkor, amikor anyáékkal elmentünk Egerbe. Boldog voltam tegnap, hogy Nándi játszott velem. Boldog vagyok, mikor a barátom átjön hozzám.)
Megbeszéltük, hogy a boldogság gyakran az egyszerű dolgokban rejlik.
A nagyravágyó feketerigó mesével folytattam. A gyerekek türelmesen, érdeklődve hallgatták, a mese után páran ügyesen megválaszolták a feltett kérdéseimet: Miért volt szomorú a feketerigó és miért a kisfiú? A végén minek örültek mind a ketten?).
Ezután közös játékkal folytattuk. Különböző képeket tettem le a szőnyeg közepére. A képek fölé tettem két lapot. Az egyikre egy rövidebb, a másikra egy hosszabb szalagot ragasztottam.
A gyerekeknek a képeket a megfelelő helyre kellett tenniük, aszerint, hogy mely dolgok okozhatnak boldogságot hosszú távon és melyek csak rövid ideig. Érdekes és elgondolkodtató volt hallani, hogy egy-egy képről mi jutott eszükbe, mit fogalmaztak meg.
A tevékenység lezárásaként közösen készítettünk egy Boldogság-Szivárvány-Család fát. Egy szívet színezett mindenki, melyet a fa ágaira ragasztottunk, a fa leveleiként. Megbeszéltük, hogy mi egy nagy, boldog család vagyunk és ezt szimbolizálja a közös fánk is.

Képek