Boldogságóra Program

Minden rosszban van valami jó

Az én történetem egy hűvös, zivataros őszi napon kezdődött. Ez a nap is úgy indult, mint egy átlagos tini lány bármely napja.
Amerre én jártam iskolába élt egy idős, szegény, bánatos néni, akinek volt egy igen rémisztő német juhász kutyája. Bevallom, nagyon féltem tőle. Az idős hölgy mindig arra biztatott, hogy minden rosszban van valami jó. Sosem értettem mire gondol, talán arra, hogy hiába szegény, ő mégis boldog. Ahogy telt az idő én átléptem a gimnázium küszöbét. Azonban az öreg néni nagyon beteg lett. Nap, mint nap orvosok jártak hozzá. Másnap egy sötét, esős napra ébredtem. Mikor a nénihez indultam, már nem orvosokat találtam ott, hanem csak egy félénk, nyöszörgő ebet, aki tudta, hogy nem fogja viszontlátni gazdáját. Utam mindig arra tartott, így vihettem szegény, megtört állatnak valami finomságot. Senki nem segítette rajtam kívül. Három nap múlva úgy döntöttem, hogy befogadom. Ápoltam, etettem. Mindig elkísért, bárhova is mentem. Egy keddi napon, mikor hazafele baktattam, a házunk előtt sok ember állt. Gondoltam én is megnézem mi történt. Az én kutyám feküdt ott… Könnyek lepték el az arcom. Karomba vettem sebes barátomat és egy orvost kerestem, de késő volt… Már nem lehetett segíteni rajta. Keservesen megsirattam. Ekkor értettem meg igazán, hogy ne ítélkezzünk első látásra.
Tanulmányaimat az egyetemen fejeztem be állatorvosként. Azóta sok sérült, beteg állaton segítek, ami nagyon jó érzés. Később lett egy új házi kedvencem, akire bármikor, jóban-rosszban támaszkodhattam. Megtanultam élni a lelki sebeimmel, s akármi is történt a múltban, azokat sohasem felejtem el.

Gezenguzok7.b