Boldogságóra Program

Kiscsoport lévén sokszor az egész nap megküzdések sorozata. Elérni a csapot, belebújni az overálba, elérni az asztalig tányérral, bögrével, a kiborult „pötyit” összeszedni az asztalok alól. A témát mégis játékon, mesén és mozgáson keresztül közelítettük meg, hiszen ez a leglátványosabb és biztos a sikerélmény.
Hétindító mesénk a „Kiskakas gyémánt félkrajcárja” volt, ahol a kiskakasnak sok mindennel kellett megküzdenie, de sosem keseredett el és a kitartásának meglett a jutalma. Ráadásul még vicces is lett a megoldás. Erre sokszor utaltunk vissza a hét folyamán, ha nehéz feladat előtt álltunk:
• amikor a kisegérnek lyukról lyukra át kellet rágnia magát a sajton (bujkálás karika akadálypályán)
• amikor egy titkos ösvényen kellet nyomról nyomra megkeresni a telet, hogy végre távozásra bírjuk (lábnyomokon ugrálás előre, az ügyesebbeknek hátrafelé is)
• amikor az autó begurult az ágyazó alá és olyan nehezen tudtuk kiszedni, vagy akár a buborékfóliát nagy nehezen kipukkasztani:)
• amikor fel kellet ismerni kinek az árnyképét, vagy kinek a kedvenc maciját látjuk a vásznon
• a kiszebábot összeállítani (csuklott nyaklott), az elkészítés után összetakarítani a szalmát a leglehetetlenebb helyekről
• összeszedni és belezárni a kiszebábba azokat a dolgokat, amiket szeretnénk elfüstölni, azokat a dolgokat, amik komoly megpróbáltatásokat jelentettek számunkra: betegség és ezért lemaradás a farsangról, sötétség, hideg, jég, lefagyott utak, madarak éhezése.
A nehéz időszak lezárásaként sok pozitív gondolat született: jó volt a karácsony, legalább volt farsang, már süt a nap, felolvadt a kerti tó, előjöttek a halak, már kinyílt az ablakban a tulipán, már nem kell a kandalló, jól elűztük a telet! Minden jó, ha a vége jó!

Képek