Boldogságóra Program

A Feltétel nélküli önszeretet foglalkozáson először kitöltettem velük egy mondatbefejezési feladatot arról, hogy miért szerethetőek, s ez után már nem feladatokat adtam, hanem csak beszélgettünk. A témákat az Önbizalom program könyvből merítettem.
Először azt kérdeztem, hogy miben hisznek, és ez a hitük, miben segíti őket. Sokan hisznek Istenben, ami többségüknek segít valóban, de volt köztük, aki formálisnak érzi a hitét, ezért nem is jelent támaszt a számára. Többen önmagukban hisznek, és ez erőt ad nekik.
Majd arról érdeklődtem, hogy az elmúlt hónapokban milyen pozitív visszajelzést kaptak másoktól, aminek örültek. Volt akinek a barátja mondta, hogy több van benne, mint amit kihoz magából, megerősítettem, hogy így látom, én is. Volt olyan, akinek a latin tanára, aki már két hónapja csak őt felelteti minden órán jegybeírás nélkül, megdicsérte, hogy jól tanul. Volt, akit a testvére dicsért meg a félévi tanulmányi eredményéért. Valóban ez a kislány sokat javított, ezt mondtam is neki. Így sem éri el 4-est, sem az átlaga, de SNI-s, és – bár fáj neki, hogy a testvérei (3 testvére van) mind kitűnőek, ő pedig nem éri el ezt –, de kihozza magából a legtöbbet.
Ez után arra voltam kíváncsi, hogy milyen magasra teszik a lécet önmagaguk számára? Van, aki azt válaszolta, ő inkább alacsonyra teszi, vagy arra a szintre, ahol úgy érzi, jelenleg van, mert így biztosan meg tudja ugorni. Van, aki talán túl magasra, mert ha sikerül akkor jó, ha nem akkor meg tudja, hogy azért nem, mert túl magasra tette, de tudja, hogy majd el fogja később érni a célt, csak még nincs kész rá. Végül megbeszéltük, hogy épp csak egy kicsit feljebb célszerű tenni a lécet, mint amit megszoktunk, hogy kihívást jelentsen, de túlterheltséget, kudarcot ne.
Beszélgettünk még arról is, hogy ki miben sikeres. Van, aki azt érzi sikernek, hogy egy rá pikkelő tanárral túlélte az elmúlt tanévet. Van, aki azt, hogy egy tanár megdicsérte, hogy jól rajzol. Van, aki a zongoratudására büszke.
Következő témánk az volt, hogy ki miért tudná magát még jobban szeretni. Itt jöttek az önnön hibákkal való szembenézések. Ha szorgalmasabb lenne, ha jobban tudna koncentrálni, ha sikeresebb lenne a szerelemben. Ha jobban tudna jó lenni másokhoz.
Majd arra a kérdésre, hogy milyen kedves szavakat szeretnének hallani magukról minden nap. Olyan válaszokat kaptam, hogy ha megköszönnék azt, hogy sokat szerepel órán, és így a többiek megússzák a szereplést. Hasonlóan a többiek is a köszönetet, a hálát hiányolták bizonyos emberektől körülöttük.
Az utolsó kérdésre már nem is jutott idő. Jól elbeszélgettünk ezekről, mert reagáltam arra, amit mondtak, illetve nekik is eszükbe jutottak történetek a másik válasza alapján. s így most ilyen lazább formában foglalkoztunk a témával.

Képek