Boldogságóra Program

Reggel, a tanítás előtt bevittem az osztályba kisebb köveket, és megkérdeztem tőlük, ki az aki bevállalja, hogy a tanítás végégig a kezében lesz a kövecske. Majdnem mindenki vitt követ, kicsit poénnak vették a dolgot, nem tudták mire megy ki a dolog.
Az utolsó órám volt velük, azzal kezdtük, hogy megkérdeztem milyen volt a napjuk a kővel. Volt aki hozzáragasztotta ragasztószalaggal a kezéhez, volt aki beismerte, hogy elege van belőle, meg olyan is, aki feladta idő közben. Kicsit beszéltünk arról, milyen az, amikor haragot tartunk, nem tudunk megbocsátani, miért is hasonlít a dolog arra, ahogy a követ szorongattuk egész nap. Utána felírtuk a táblára, hogy megbocsátás és el kezdtük összeírni együtt, miből tudjuk, hogy a másik megbocsátott, illetve hogy fejezzük ki a sajnálatunkat. Sajnos nem mindent irtunk fel, a végére már csak beszéltgettünk róla. Utána megnéztük a Forgive c. kisfilmet és arról faggattam őket, vajon milyen gondolatok lehettek a fickó fejében. Végül meghallgattuk a Homokba kell írni a szót” c. dalt közösen. Egészen elcsendesedtek, és bár nem mondták meg mennyire értettek egyet a dallal, de biztosan megérintette őket.
Nehéz volt ez a témakör, úgy láttam még szinte soha senkivel nem beszélgettek ilyenről. Örülök, hogy ez a témakör is sorra kerülhetett.

Képek