“Mi vagyunk a szeretetgombóc, ….”

“Mi vagyunk a szeretetgombóc, ….”

Az áprilisi boldogságóránkat „A haragom kifújom…” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd elmeséltem Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjének részletét. Mivel a csoport jelentős része a kis-középsős korosztályból kerül ki, boldogan ismerték fel és mondták velem együtt már az első mesélés alkalmával a már jól ismert medvés, pillangós mondókákat. Élvezték a mese egyszerű, rímes, dallamos nyelvezetét, nyelvi humorát.
A mese után beszélgető körben kiemeltük a mese cselekményéből a különböző érzelmi állapotokat, melyeken a szereplők keresztül-mentek, mint a búslakodás, elégedetlenség, düh, bánat, megbánás, sajnálat, megbocsájtás, öröm, jókedv, pozitív életszemlélet. Majd egymással szemben megpróbáltuk arcunkkal, testtartásunkkal kifejezni a különböző érzelmi állapotokat. Megfigyeltük, hogyan változik az arcunk a különböző érzelmek kifejezése közben, aztán én mutattam be némán néhány érzelmet, a gyerekek pedig kitalálták, mi is történhetett, majd ezek után ők mutatták meg a számukra legkedvesebb, vagy legkülönlegesebb arckifejezéseket, amit a többieknek kellet kitalálni. Nagyon élvezték a játékot. Ezek után mindenki lerajzolta a számára legjobban tetsző arckifejezést. A legtöbben boldog, mosolygós arckifejezést rajzoltak, de néhányan megpróbáltak kétkedést, csodálkozást, vagy éppen fogvicsorgató arckifejezést rajzolni. Aztán izgatottan kisebb csoportokat alkottunk, és addig játszottuk a „Szeretetgombóc” játékot, amíg mindenki eljátszhatta a töltelék szerepét. A hónap folyamán sokszor meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopo meditációs dalát, és a benne ismétlődő varázsszavakat, melyek sokat segítettek a hónap során a csoportban kialakult konfliktusok feloldásában. A varázsszavakat használva boldogan játszottuk újra a tavaly megismert „Jön a zombi!” játékot és a múlt hónapban megismert „Simogató”-t.

Képek