Boldogságóra Program

Mi összetartozunk: vannak közös meséink, dalaink, mondókáink, szeretetgombócunk, játékaink, élményeink, és emlékeink.
A „mi gyöngysorunk” 3. gyöngyszemét fűztük fel közösen a novemberi Boldogságóránkon. Boldogságfitnesszel, hálavonatozással és nyugilégzéssel hangolódtunk rá a témára. A Pörgess!-Mesélj! kerék forgatásával fontos kérdésekre kerestük a választ: Hogyan választasz barátot? Milyen lenne barátok nélkül?… Kisbarátom hogy vagy… játék után néztük meg Vámos Robi Virágmese a szeretetről című rövid meséjét, ami nagyon jó beszélgetés indítónak bizonyult. A ládikánkból most Szívmanó kártyák kerültek elő, amik segítettek azonosítani érzelmeinket. A Fagyhalál játék hamar a kedvencünk lett, nagyon sokat nevettünk. Ebben a játékban megtapasztaltuk, hogy pont olyan jó érzés segíteni valakinek, mint segítséget kapni valakitől.
A barátság olyan, mint egy fa. Nem nő meg egyik napról a másikra, de minden apró gesztus — egy mosoly, egy közös játék, egy bocsánatkérés — új levelet hajt rajta.
Fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják a kapcsolódás erejét.
A barátság segíti az érzelmi fejlődést, tanít az empátiára, az együttműködésre, és megtanítja, hogy lehetünk különbözőek, mégis kapcsolódhatunk egymáshoz.
Elkészítettük a Szent Márton napi jócselekedetek lámpásait is: a gyerekek apró lángocskákra írták fel azokat a jócselekedeteket, amiket napjaik során végrehajtottak. Ezeket a lángokat ragasztották fel a lámpásukra, ezáltal láthatóvá vált, milyen fényt gyújtottak jóságukkal.
Készítettünk „SZERETET LÁMPÁS”- t is, amit a városlakóinak adtuk át, mosolyt csalva arcukra, nagy öleléseket is kaptunk cserébe.

Képek