Boldogságóra Program

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Kázmér a kisegér egy családi ház legboldogabb lakója volt, mert egy olyan műhelyben élt ahol, sok – sok minden volt. Rengeteg szerszám, ásó, kapa, villa, permetező, fűnyíró, traktor és még sok más hasznos és haszontalan tárgy. Itt soha senki nem zavarta és mindene megvolt. Nyugodt élet, finom ételek, amit az udvaron gyűjtött az óriás diófák alól. Ennek a hatalmas műhelynek az egyik sarkában volt az ő apró kis háza, ahol soha senki nem zavarta. Itt élt nagy boldogságban egészen addig, amíg egy cica és egy kutya érkezett az ott lakó családhoz.
No, ettől a pillanattól kezdve megváltozott az élete. A Cirmi cica, mert így hívták a kiscicát, reggeltől estig, estétől reggelig ott leskelődött az ajtaja közelében, hogy mikor tudná végre elkapni. Csak néha tudod kiszökni az udvarra és gyűjteni pár falatot, így hamarosan olyan sovány lett, hogy már zörögtek a csontjai.
Egy szép napon Bodri a kutya is észrevette milyen sovány ez a Kázmér, és megsajnálta. Minden nap figyelte, hogy mi történik, így tudta meg, hogy a szegény kisegér menekül Cirmi cica elől, és nincs ideje eleséget gyűjteni. Minden nappal soványabb és soványabb lett, ezért elhatározta, hogy segít rajta.
Bodrit is gyakran felbosszantotta ez az apró szőrmók Cirmi cica, sokszor megkergette, mert a legfinomabb falatokat lopta el a tányérjából.
Ettől a naptól kezdve nagyon sokszor meg kergette Cirmi cicát, amikor a műhely ajtaja felé közeledett, sőt az is előfordult, hogy elkísérte egérkét a dió gyűjtésre. Kázmér nagyon hálás volt, hogy ilyen jó barátja van és végre jóra fordult a sorsa. Egyszer csak azt mondta Bodrinak:” Jó tett helyébe jót várj!”
Bodri csak mosolygott az ígéreten, de nagyon jól esett neki, hogy van egy szerető barátja, aki segít majd rajta, ha véletlenül bajba kerül.

Képek