Boldogságóra Program

A téma feldolgozása előtt a gyerekeket arra kértem, építsenek egy olyan szép várat fakockából, ahol az állatok jól érzik magukat és boldogan élnek. Később leültünk játszani az “Add tovább a falevelet” játékot. Többször is körbeadtuk, mivel nagyon tetszett nekik, s így a kisebbek is belejöttek a játékba. Ezután beszélgettünk a hála érzéséről, s képeket nézegettünk, különböző személyekről, pl. dajkanéni, szakács bácsi, stb., ők pedig kitalálták, hogy kiknek és mely dolgokért lehetünk hálásak. Végül egy kosárból ők is húzhattak képeket, amin különböző dolgok vannak, amikért hálásak lehetünk az életben.Ezeket a képeket később kiszínezhették kedvük szerint. Minden elkészült alkotás egy kincs, s ezeket mi egy “Boldogzsák”-ba gyűjtjük, amelyet haza is vihetnek a gyerekek.
Megismerkedtünk Boldog Dórával, aki mesére hívta a gyerekeket, s elmeséltem nekik Bezzeg A.: A Hálafa története c. mesét. A mese után kéznyomatokat készítettünk leveleket ábrázolva egy előre megfestett fára.. Munka közben a Szép nap, ölelj át c. dalt hallgattuk. A szép színes kéznyomatok munkálata közben mindenki gondolhatott valamire, és elmondhatta mi az, amiért ő hálás. Az elkészült fát kitettük a csoportba egy jól látható helyre, hogy mindig eszünkbe jusson, mire gondoltunk.
Festettünk hálaköveket is, amelyeket a gyermekek hazavihettek -szintén a boldogzsákukban- és otthon kitehették a polcukra, hogy mindig velük legyen.
Téma továbbadása szempontjából mindenki színezett hálavirágot anyának, apának, családtagoknak, akinek csak szeretett volna. Mindnek a hátuljára ráírtam nekik, hogy kinek készült, és miért kapja az illető, hogy biztosan célt érjenek.
Végezetül pedig felragasztottuk a hála jelét a várunk első lépcsőfokára. A várunk itt még “épült”, nem volt meg a végleges kontúrja, de együtt beszéltük meg, hogy milyen színek legyenek benne, hogyan képzeljük el a mi csoportunk saját “Boldogság várát”.

Képek