Boldogságóra Program

A havi feladatok mellé készültem egy kis extra meglepetéssel is csipet csapatomnak. Kértem, hogy hozzanak magukkal egy egyszerű követ, amit a környezetükben találnak, amely megtetszik nekik első látásra. Hiába kérdezgették mit fogunk vele kezdeni, maradt a titok. Volt aki elfelejtett hozni saját gyűjtést, de a szorgalmasak hoztak többet is, senki nem maradt „kő” nélkül.
Mindenki választott magának egy szimpatikusat, forma, szín, méret alapján.

Csend, halk háttérzene:

– Nézd meg alaposan a köved! Milyennek találod?
Mit érzel, ha a kezedben tartod? Hideg?
Zárd be a tenyered és melegítsd fel! Érzed, ahogy felmelegszik?

Hunyd le a szemed, emeld a köved a füledhez! Tartsd ott! Mit mesél neked a köved?

Megállt az idő a teremben. Néma csend, mindenki átadta magát a pillanatnak.

Figyelj továbbra is a kövedre!

Néhány perc után szinte egymás szavába vágva mesélték el, ki hol járt.

– Én egy mezőn vagyok, a szél érinti arcomat…….
– Én hallom a tenger morajlását….
– Én egy erdőben vagyok, ahol a fák leveleit hallom…….
– Én fekszem a vízparton, a nap és szél érinti az arcomat……

Akkor ez a kő most már csak a tiéd. Legyen ez a hálaköved. Tartsd mindig magad mellett. Este lefekvés előtt fogd a kezedbe, és hangosan, vagy gondolatban adj hálát három dologért az életedben. Igyekezz minden nap elvégezni ezt a feladatot.

U.i. Ma odajött hozzám egyik lánykám. Tanárnéni, az én kövem most is ott van a tolltartómban.
Igen, tudom. – válaszoltam. Ott a helye a közeledben. Emlékeztet téged minden nap, hogy mondj hálát bármi apró dologért.

Képek