Boldogságóra Program

Októberben az ősz kincseit vettük sorra a gyerekekkel, ennek kapcsán ismerkedtünk meg Móricz Zsigmond Iciri piciri meséjével. A kezdő relaxáció (Szél játék, Égig érő fa vagyok,..) után a hálafa mondókáját is elmondtuk, elmutogattuk, majd berajzoltuk a boldogságvárunk első lépcsőfokára a hálavirágot, hiszen ezt a lépcsőfokot előzőleg már „megmásztuk”. Az Iciri piciri mese meghallgatását követően a kismacska pillanatnyi érzelmeinek megbeszéléséhez egy mosolygó és egy szomorú arcú cicafej síkbábot mutattam a gyerekeknek. A történet segített érzékeltetni a gyerekek számára, hogy vannak helyzetek, amikor szomorúak vagyunk valami miatt, és ez teljesen rendben van. De bíznunk kell abban, hogy ez az érzés változik és a dolgaink előbb-utóbb jóra fordulnak, ahogy a kismacska is végül megtalálta szeretett kis ökreit. Az esős időt kihasználva az Esik eső, csepereg, a kisegér kesereg,… kezdetű mozgásos mondókával folytattuk a játékunkat, majd beszélgettünk arról, ki hogyan vigasztalná meg a kisegeret. A legtöbb gyermek ötlete az volt, mondjuk azt az egérkének, hogy az eső azért jó, mert abból lesz a pocsolya, amibe beleugorhatunk.
Nagy örömömre szolgált, hogy az újonnan hozzánk érkező kisfiút is sikerült bevonnunk a játékba. Mindenkinek szívesen megmutatta a ruháját, amin épp az optimizmus szimbólumát láthattuk, a mosolygó arcot. Mindannyian utánoztuk is az arckifejezést, majd újra elővettem a cicafejeket, s a csoportot két részre osztva utánozták a szomorú és a vidám arcú cicát. Ezután a vidám csapat igyekezett mosolyt csalni a „szomorú” gyerekek arcára, ami sikerült is nekik.
Másnap kolléganőmmel dramatizáltuk a Tódi törpe varázsszemüvege című történetet (a szerző utólagos engedélyét kérve Terka törpével és Sári Sünivel), melybe a gyerekeket is bevontuk, ők voltak az erdei kisállatok, akik a történet végén felpróbálhatták a varázsszemüveget és együtt mondták velünk a „Szebben látó mondókát”. A mese előadás közben az egyik kislány hangos sírással igyekezett figyelmet kapni, így hát „beleszőttük” az ő szomorúságát is a mesébe, segítséget kértünk az „állatkáktól”, találjuk ki közösen, vajon miért szomorú és hogyan vigasztalhatnánk őt meg. A varázsmondóka végére szerencsére már a kislány is mosolygott, így még hitelesebb volt a mondóka „varázsereje” mindannyiunk számára.
Az interaktív mesét a „Világomban minden rendben van” című dallal zártuk, majd fa építőjátékból kiraktuk a mosolygó arcot.
Az előző napi szomorú és mosolygó cica arcok nagyon tetszettek a gyerekeknek, így mindenki készíthetett magának egy-egy cica síkbábot, hogy otthon is játszhassanak: hogyan tudjuk a szomorú érzést más szemüvegen nézve mosolygóssá tenni.
A „Szebben látó mondókát” a mindennapos mozgásunkba is beépítettük, gyakran mondogatjuk.
Köszönöm a kollégáim segítségét és a gyerekek kedves hozzászólásait, ezek segítenek számomra is „egyre szebben látóvá” válni.
(A mesékhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Budapest, 2017.; Móricz Zsigmond: Iciri piciri, Könyvmolyképző kiadó Kft., 2017.)

Képek