Meglátom a csodaszépet!

- Csoport neve: Harangocskák
- Tokaji Gyermekkert Óvoda és Bölcsőde
- Kategória: Óvodások
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (111 megtekintés)
Világ Gyalogló (HÓ) Nap
Helyszín: Tokaj Hétszőlő Részvevők: 18 fő kisgyermek, 5 fő felnőtt
Tokaj a világörökség része, mely nemcsak a két folyó összefolyásáról híres, hanem a csodálatos természeti tájáról is. Meghívást kaptunk a Hétszőlő szőlőbirtokra szüretelésre, amit egybekötöttünk egy kis gyalogtúrával. A Kopasz hegy tetején, van egy felirat, amin ez áll: Tokaj Hétszőlő. Nagyon jól látható már az úttestről is. Csoportunkból több kisgyermek még sohasem volt ott, csak lentről láthatta a kiírást. Elhatároztuk, hogy szüret után megnézzük közelebbről is. A hegyen kisebb gyalogtúrát tettünk, majd bekapcsolódtunk a hegyaljai szüretbe. Hosszabb szőlősorokon kellett mennünk, majd mindenki megtöltötte kis vödrét szőlővel. A vödröket nem vittük magunkkal, hanem egy traktor elszállította nekünk a szőlőt, a feldolgozóba. A szüret után útnak is indultunk, ami kihívást jelentett, hiszen most közelről is megnézhettük a Hétszőlő feliratot. A birtok tulajdonosa és felesége is elkísért minket az úton, így könnyebb volt számunkra a tájékozódás. A gyalogtúránkat gumicsizmában tettük meg, hiszen a szüretre így készültünk fel. Minden kisgyermek vidám hangulatban gyalogolt, közben szüreti dalokat énekeltünk. Büszke voltam a munkatársaimra, mert ők is végrehajtották a túrát. A hegy tetejére felérve jólesően elfáradtunk. Megcsodáltuk a Tokaji táj őszbe öltözött gyönyörűségét, valamint érzékelték a gyermekek, hogy fentről milyen más a kilátás. Megkértem a gyermekeket, hogy majd szülőkkel is tegyék meg ezt a jó kis túrát. A hegyen kisebb vendéglátásban is volt részünk, finom pogácsával, musttal, must fröccsel vártak bennünket. Igazán tartalmas gyalogtúrában volt részünk, remélem a gyermekek emlékezni fognak majd rá, hogy fent jártunk a hegy tetején közösen.
A világ gyalogló (HÓ) napot teljesítettük, majd folytattuk a Boldogságóránkat. Reggeli játékidőben elkészítettük a varázsszemüvegeket, mindenki a saját ízlése szerint. A mai napon megérkeztek hozzánk a Tokaji Ferenc Gimnázium pedagógia szakos tanulói, akiket kértem, hogy ők is kapcsolódjanak be a Boldogságóránkba. Barátságos bemutatkozással kezdtük el a napunkat, majd játékos köszönésre invitáltam mindenkit. Egy tapsolós, pacsizó, mozdulatsorral folytattuk az ismerkedést, úgy hogy körben mindenki tovább adta egymásnak. A varázsládából előbújt Boldog Dóra, aki egy képzeletbeli túrára hívta a gyermekeket, mert ő is szeretett volna egy olyan kiránduláson részt venni, mint a Harangvirág csoport. A csoportszobát úgy alakítottam, hogy legyen elegendő helyünk. A tokaji Kopsz hegyet másztuk meg, improvizált mozdulatokkal. Közben a gyermekek felelevenítették a kirándulásunk élményeit. Gyalogló mozdulatok közben szívesen mondták el mi mellett haladtunk el, mi tetszett nekik. Lovas szekérrel is közlekedtünk a hegyen, amit vidáman utánoztak. A jó hangulatot sikerült megteremteni, melyet csak fokoztunk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” dal hallgatásával. A gyermekeknek már nem is kellett mondani, hogy mozogjanak a zenére, már várták, hogy táncolhassanak. Csendesebb rész következett ezután. A meséléshez szükséges mesepárnáikon elhelyezkedve hallgatták meg Tódi törpe varázsszemüvege meséjét. Közösen mondogattuk a törpe szebben látó mondókáját. A mese végén mindenki felvehette a szemüvegét. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy történtek-e velük rossz dolgok, amit jóra lehet fordítani. Meglepődve tapasztaltam, hogy sok ötletük volt, bátran meséltek élményeikről, volt, amikor együtt kerestük meg a jó megoldást. A tükörjátékot a pedagógiás lányokkal kezdtük el, akik nevetve bekapcsolódtak. A gyermekek bátrak voltak, mindenki talált magában valami jó tulajdonságot. Erősítettem önbizalmukat még azzal, hogy külön mindenkinek mondtam még valami pozitív dolgot, majd a munkatársaimnak is. Az optimizmus jele a vidám smiley. A gyermekek kézfejére szemceruzával, rúzzsal rajzoltam mosolygós smiley-t, majd ujjaik összekulcsolásával azt próbáltam velük megéreztetni, hogy a mindenki jó valamiben, mindenkinek van erőssége, jó együtt lenni. Az óra végén már kérték a Boldogság dalát, közben felszabadultan énekeltek, táncoltak, volt, aki a munkafüzet színezőjét színezte ki. A pedagógiás lányok jól eső érzéssel nyilatkoztak, milyen jól érezték magukat, viszik a jó hírünket a gimnáziumba. A Boldogvárra természetesen feltettük a második lépcsőfokra a smiley jeleket.