Boldogságóra Program

Bekapcsoltam a gyermekeknek az Ellazulni jaj de jó! című Bagdi Bella dalt, amely felkeltette az érdeklődésüket, és odajöttek hozzám a szőnyegre. A dalt el is játszottuk, ami nagyon tetszett nekik. Még egy kislány meg is jegyezte közben: „megsimogatom a lábamat, mert azt is nagyon szeretem”. A relaxációs játéknak a Hervad a virágom, éled a virágom játékot választottam. Ezt is élvezték a gyerekek. Utána leültünk a szőnyegre, beszélgettünk. Boldog Dóra is érkezett hozzájuk, köszönésképpen mindenkinek végigsimította a fejét, arcát, mosolyt csalva a gyermekek arcára. Mondtuk is, hogy most nagyon boldogok vagyunk, ezt mutatja arcunkon a mosoly. „Milyen az arcunk, ha szomorúak vagyunk? Mutassátok meg!”. Bemutattuk az érzelmeket, mindenki eljátszotta, milyen, mikor valaki boldog, szomorú, mérges, fáradt, ijedt, stb. „Amikor rossz kedvetek van, szomorúak vagytok, vagy éppen mérgesek, akkor mi az, ami megnyugtat benneteket, mitől lesz jobb kedvetek?” Képeken mutathatták meg (rajzolok, sírok, énekelek, beszélgetek, játszom a kedvenc játékommal, tévét nézek, stb.). A legtöbb gyermek megmutatta, néhányan voltak, akik meg is magyarázták. („Amikor dühös vagyok, akkor elmegyek rajzolni.”, „Ha szomorú vagyok, sírni szoktam.”) Ezután a reggel, a polcon talált levelet (pók nénitől) olvastam fel nekik, és beszéltük meg. (Eltűnt a kedvenc játékuk, az orvosos játék, reggel sokan keresték.). Pók néni üzent: „Túl hangosan játszottatok tegnap, nem tudtam aludni, ezért elvettem a kedvenc játékotokat. Ha szeretnétek visszakapni, teljesíteni kell a követeléseimet.” A gyerekek arcán meglepődés látszott, várták, hogy elmondjam, mit kell tenni ahhoz, hogy újra játszhassanak kedvenc játékukkal. Tovább olvastam a levelet. A játékok, amiket „Pók néni írt”, nagyon tetszett a gyerekeknek. Mondták, „Akkor csináljuk is meg!” „Gyorsan”. Az első feladat a színes labdák válogatása volt a tornateremben. Amikor teljesítettük, pihenésként megtízóraiztunk, majd a következő feladat, a „Hajótörés játék” volt, ahol „pók néni” szerette volna megnézni, milyen összetartó, egymásnak segítő csoporttal van dolga. Ezt is sikeresen és örömmel teljesítették a gyerekek. Az utolsó feladat kicsit több időt vett igénybe, mert „Pók néni”, – hogy jobb kedve legyen – színes virágokat kért. Így a gyerekek leültek festeni, ami nagyon kedvelt tevékenységük. Sok szép virágot festettek, volt aki többet is készített. A virágok száradása után együtt kimentünk a folyosóra, és kitettük a faliújságra, hogy ne csak „Pók néni gyönyörködhessen az alkotásokban, hanem az óvoda minden tagja, és a szülők is. Mikor visszamentünk a csoportba, „Pók néni” visszatette kedvenc játékukat a helyére, hiszen minden feladatot teljesítettek. A következő beszélgetésnél néhányan megfogalmazták gondolataikat, „nagyon rossz kedvem volt, mikor pók néni elvitte az orvosos játékot” , „én mérges lettem”. Elmondtam a gyerekeknek, hogy otthon is sokat beszélgessenek ezekről a nehéz napokról, hogyan lehet megbírkózni a negatív érzésekkel, érzelmekkel. Ezután felragasztották a gyerekek a 6. lépcsőfokra a jeleket, és nagy örömmel kezdtek el a kedvenc játékukkal játszani.

Képek