Boldogságóra Program

A Boldogságórákat szeretik a gyerekek. Ebben a hónapban is a kézikönyv és a munkafüzet útmutatása szerint haladtam.
Most nem is az órák sikerét ecsetelném (bár meglétük vitathatatlan), hanem arról, ami sokat foglalkoztatott februárban.

Az utóbbi hetekben nagyon impulzív, gyakran negatív érzelmet és indulatot éreztem, tapasztaltam a pedagógusok/kollégáim körében, mind személyesen, mind a média által közvetített tartalmakban.
Több téma is porondon volt, köztük a Boldogságórák is. Nagyon sokat gondolkodtam az átélt és olvasott eseményeken, információkon, de sikeresen megküzdöttem velük.
Az én megküzdési stratégiáim a következőek voltak:
konfrontáció – van úgy, hogy bele kell állni a helyzetbe, s meg kell mondani: „Nem.” „Nem teheted velem.” Megteszem magam, s én ezt a gyerekeknek is megtanítom:” Mondd meg neki, hogy nem teheti meg veled!”
eltávolodás – miután rájön az ember, hogy szükséges, fel kell venni a három lépés távolságot: érzelmileg és mentálisan egyaránt (… és nem rágódni tovább rajta még akár hetekig, hogy mi lett volna, ha….).
társas támogatás keresése – „Hasonszőrű a hasonszőrűvel” – megtalálni és megélni a jót azokkal, akik fontosak igazán (gyerek, család, barát, kolléga).
És működik. Nálam legalábbis.

Képek