Boldogságóra Program

Megküzdési stratégiák
A hatodik témakörhöz értünk, a témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását mesével kezdtem. A mese címe az Aranykulcs. A történet egy olyan királylányról szól, aki a mese elején még gonosz, de a történet végére jóságos és szelíd, tetteit megbánó királylánnyá változik. A sárkány, aki elrabolja a palotából, különböző próbák elé állítja, hogy visszatérhessen az otthonába. A próbákat végül kiállja, a szíve vezeti az úton, megküzd az akadályokkal és végül elnyeri megérdemelt jutalmát. Visszatérhet apjához a palotába. Elnyeri a sárkány szívét, amelyhez az út a jóság és a bátorság. A gonosz boszorkánytól megszerzi az aranykulcsot és a sárkány visszaváltozik királyfivá. A történetben nagyon sok az érzelem. A gyerekekkel mi is gyakoroltuk, milyen az, ha valaki szomorú, fél, dühös, búsul, mosolyog, boldog vagy éppen örül. Megbeszéltük a gyerekekkel, mitől érezhetjük mi jól magunkat, mi az ami, bennünket boldoggá tesz. Sokan néznek otthon televíziót, használják a laptopot, tabletet, szívesen színeznek, rajzolnak, mozognak, beszélgetnek. Megállapítottuk, hogy az óvodáskorú gyerek életében a játék a legfontosabb. Történhet akár otthon akár az óvodában, kint vagy bent a cél az, hogy jól érezzék magukat és a legjobb, amikor nem egyedül., hanem a társakkal együtt töltik el hasznosan az időt.
Óvodánkban a február hónapban a farsangolás volt az aktualitás. Több alkalommal is versenyjátékokat szerveztem a gyerekeknek. Építettünk tornyot a gyerekekkel, műanyag poharak felhasználásával. A tornyot megbeszélt szabály szerint kellett felépíteni, a poharakat úgy kellett egymásra rakni, hogy fedjék egymást a felborulás elkerülése érdekében. A torony öt egymásra épülő sorból állt. A poharakat lentről felfelé haladva rakták egymásra. Az alsó sor öt, a második sor négy, a harmadik sor három, a negyedik sor kettő, a legfelső sor egy pohárból állt. Egy gyereknek 15 pohárból kellett tornyot építeni úgy, hogy az megálljon, és ne boruljon el. Egyszerre négy vagy öt gyerek vett részt a játékban, egymás ellen versengve. A többiek szurkoltak társaiknak. . Az építés nagyfokú koncentrációt, odafigyelést, kitartást, türelmet, szem-kéz koordinációt, ügyességet igényelt.
A következő játék a gyöngyök felfűzése makaróni tésztára. A tészta függőlegesen helyezkedett el, gyurmába volt bele állítva, ez biztosította a stabil helyzetet. Egyszerre több gyerek is részt vehetett a játékban, a versenyt az nyerte, aki a leghamarabb felfűzte a tésztára a gyöngyöket. Fejlesztette a szem-kéz koordinációt, finom motorikus képességet, kitartást, figyelmet.
A következő játék Várfoglaló volt. A karikák voltak a várak, a gyerekek a várfoglalók. Szabály minden gyereknek el kell foglalnia egy várat. Zenére a gyerekek mozogtak, futkároztak, ha meg állt a zene kerestek maguknak egy várat. Közben a várak (karikák) folyamatosan fogytak és annak a gyereknek, akinek nem jutott vár kiesett a játékból. Ki próbáltuk úgy is, hogy egy várat két várfoglaló foglaljon el, így a karikák hamarabb elfogytak és a gyerekek hamarabb kiestek a játékból. A játék a gyerekek mozgásigényét jól kielégítette.
A versenyjátékok során megtapasztalhatták, hogy milyen az egymás elleni küzdelem, a versengés, a győzelem, a siker az elismerés. A játékban résztvevők elismerést, jutalmat, dicséretet, kaptak. Az első helyezettek sikerélményhez jutottak, az utolsó helyezetteknek el kellett fogadniuk, hogy most nem ők győztek. A játék a kudarctűrő képességüket is próbára tette. .A játék során különböző érzelmi megnyilvánulások látszottak a gyerekek arcán, gesztusain. Öröm, vidámság, boldogság, felszabadultság feszültség, izgalom, az indulat, szomorúság, düh, bánat.
Csapatjátékot is szerveztem a tornateremben, ahol két egyenlő létszámú gyerekcsapat küzdött meg egymással. A játék során a labdát úgy kellett továbbítani, hogy mindig az előtte lévő átadja az utána lévőnek. A játék akkor ért véget, ha minden gyerek sorra került, és a sor elején álló gyerek ismét a helyére került. Az a csapat győzött, aki ügyesebb és gyorsabb volt. A csapatjáték során egymásra is oda kellett figyelni és egymásért is küzdöttek. Erősítette az összetartozást és a csapat kohéziót. Fejlesztette a figyelmet, a koncentrációt, szem-kéz koordinációt, mozgás gyorsaságát, ügyességet.
A tornateremben akadálypályát állítottam a gyerekeknek, ahol le kellett küzdeni az előttük lévő akadályokat, hogy eljussanak a célba. A gyerekek sikeresen vették az akadályokat. Egyetlen egy kisfiú volt, aki nehezen vette az akadályt, többször is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Az egyik akadály kifogott rajta, félt tovább haladni, a közepénél a legmagasabb ponton mindig feladta. Külső szemlélőként néztem, hogy mi fog történi. Mikor már majd nem sírásig fajult a dolog, a barátja sietett a kétségbe esett kisfiú segítségére. Többször is mutatta, majd segítette, bíztatta a barátját és végül siker élményhez jutott a félős kisfiú. Utána többször is át jutott az akadályon. Beigazolódott a mondás, az igaz barát az a bajban is segít. Igazán tanulságos és megható jelenet volt.

Képek